Szita László (szerk.): A baranyai - pécsi munkásmozgalom története 2. - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1985)

MUNKÁSMOZGALOM A HÁBORÚ ÉS A FASIZMUS ELLEN

felület, náluk hiányzik."

58 A főispán utasítására az intézkedést visszavonták. A bányászok körében folyó szervező tevékenységet akadályozta a hadiüzemi személyzeti parancsnokság, és a legbrutálisabb eszközökkel vonták ki a mozgalomból a szervezőképes szociáldemokrata bányamunkásokat. 1942. június elején 12 komlói bányász esett áldozatául ennek a tevékenységnek. A csendőrök .elhurcolták őket és részben internáló táborokba, részben büntetőszázadokba kerültek. Közülük mindössze négyen tértek vissza.

59 A hadiüzemi parancsnokság szigorúan bűntette a bányák engedély nélküli elhagyását, ennek ellenére mintegy 50-re tehető azoknak a bányamunkásoknak száma, akik engedély nélkül elhagyták a bányát. Október végén Pécsett járt Marosán György is, aki a budapesti és országos mozgalomról adott tájékoztatást, kifejtette, hogy a háború végén a munkásság lesz az egyetlen tényező. ,,A munkásnak pedig az egyetlen jó útlevele a tagsági könyv lesz." Itt jártának hatásfokát mutatta, hogy a sütőmunkások szervezetének vezetősége következő ülésén (november 6-án) határozatot hozott és felhívást szerkesztett valamennyi szakma vezetőségéhez arról, hogy a pécsi pártvezetőség támogatására valamennyien belépnek a pártszervezetbe is, így tagdíjfizetéssel anyagilag is támogatják a párttitkárságot.

60 Ennek azért is különös jelentősége volt, mert a párt felsőszintű vezetése anyagi nehézségei miatt foglalkozott a vidéki titkárságok - köztük a pécsi - megszüntetésének gondolatával. 1941 őszén-telén tehát a helyi mozgalomban némi élénkülés érzékelhető, ami azonban igen kis mértékben politikai töltetű. A bányamunkások helyzete országosan rendkívül nehéz volt a munkabérek, a bánásmód, a közellátás napi problémaként jelentkezett. A kormány is kénytelen volt odafigyelni a kialakult helyzetre, s az iparügyi miniszter rendeletet hozott a bányanyugbérek ügyében, de a munkabérek általános emelése is napirendre került. Az élénkülő mozgalom középpontjában ezek a kérdések álltak, s természetesen a háború, amellyel kapcsolatban a kezdeti jelentős német sikerek ellenére egyre erősödött az a vélemény, hogy a végső győztes csak a szovjet lehet. A külföldi rádióból ismeretekkel rendelkeztek a Vörös Hadsereg Moszkva alatti győzelmeiről, s a Jugoszláviában egyre szélesebb körben kibontakozó ellenállási mozgalomról. A bányászok körében elégedetlenséget váltott ki, hogy a DGT 1941-ben karácsonyi segély címén ugyanolyan összeget határozott meg, mint az előző évben. Az elkeseredettség hőfokából a hatóságok olyan következtetéseket vontak le, hogy nem kizárt egy esetleges tüntetés vagy egy általános sztrájk sem. Emögött azonban nem tételeztek fel pártmozgalmat. Ennek ellenére a pécsi főszolgabíró megtagadta az engedély kiadását az MBKOSZ mecsekszabolcsi csoportja részére - ismeretterjesztő előadás megtartására.

61 A létfenntartás állandóan súlyosbodó nehézségei ,,az alsóbb társadalmi osztályok létfeltételeinek romlása" erősen foglalkoztatta ebben az időben a főispánt is. Különösen súlyosnak ítélte meg az ipari munkásság helyzetét, „a társadalmi rendet fenyegető jellegénél fogva".

62 A belügyminiszternek küldött feljegyzésében sürgős kormányzati intézkedéseket igénylő problémaként mutatta be a helyzetet. A kormány 1939. szeptember 2-án rendeletileg rögzítette a közszükségleti cikkek árait, ettől az időponttól az árak emelését az árellenőrzés kormánybiztosának engedélyéhez kötötte. Ennek ellenére a húsz legfontosabb elsőrendű közszükségleti cikk áralakulását figyelembe véve, 1941 végéig a legalacsonyabb színvonalú létfenn-