Szita László (szerk.): A baranyai - pécsi munkásmozgalom története 2. - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1985)

MUNKÁSMOZGALOM A HÁBORÚ ÉS A FASIZMUS ELLEN

A sztrájk csendben és nyugodtan folyt le, kitörése után a munkások egy része karhatalom, másik része pedig önkéntes jelentkezés útján munkába jött.

30 A pécsi bányászok 1940 októberi sztrájkja része voit egy országos általános sztrájknak. Bizonyos, hogy kirobbantásában szerepet játszottak a nyilasok, akik közeli puccsterveik érdekében kihasználták a bányamunkások sérelmeit, tényleges nyomorát. A mozgalom és a nyilas párt közötti valós kapcsolatra akkor derült fény, amikor egyértelművé vált, hogy a kalandor politikai tervek kudarcra vannak ítélve, mert hiányoznak a megvalósítás belső és külső feltételei egyaránt. Ettől a pillanattól kezdve a nyilasok kereken megtagadtak minden közösséget a bányászsztrájkkal. Olyan szituációban történik ez, amikor a hatalom már a munkások százait internálta vagy katonai börtönökbe csukta. A nyilasok elfordulása a mozgalomtól nem eredményezi a sztrájkfront összeomlását, hiszen azok, akik ezt alkották, önmaguk helyzetén kívántak változtatni, s nem a nyilaspolitikai törekvéseket kívánták sikerre vinni. A bányamunkások tudatában eléggé egyértelműen tisztázódtak ezek a kérdések, mert amikor sor került tárgyalóbizottságok létrehozására, azokba többségében szociáldemokratákat vagy a szakszervezethez tartozókat választottak, néhány nyilas érzelmű bányamunkás mellett. A kormány, amely a bányamozgalmat kezdettől fogva politikai és katonai ügyként kezelte, s erőszakkal kísérelte meg elfojtani, kénytelen volt rájönni, hogy a sztrájk mögött a bányamunkások jogos elégedetlensége, kétségbeejtő helyzete húzódik meg. így vezetnek él a fejlemények a kormány ós a munkásság képviselőinek hosszadalmas tárgyalásához, aminek eredményeként megszületett a 7290/1940. M. E. sz. rendelet kiegészítésére, az iparügyi miniszter rendelkezése a bányamunkásság megélhetésének könnyítéséről.

31 A kormány a széntermelés biztosítása és a bányászok megnyugtatása érdekében további intézkedésekre határozta el magát, törvényileg rögzítette a bányamunkások kedvezményes áron történő ellátását. Ezek az újabb engedmények, szabályozások kétségtelenül javulást eredményeztek a korábbi helyzethez képest, de semmiképpen nem akkorát, hogy jogos lett volna ennek nagyságrendjét eltúlzottnak tekinteni. A megye főispánja mégis ezt teszi, igaz nem a minisztériumnak, hanem a IV. hadtest parancsnokának írt levelében.

32 Korábban Horváth altábornagy arról tájékoztatta, hogy Pécsbányatelepen és Mecsekszabolcson újabb éhségsztrájk van készülőben, „tekintettel arra, hogy a DGT által adott fizetésemelés átlagosan családonként csupán havi 7,40 fillért tesz ki. Ha a DGT nem rendezi a béreket, úgy az éhségsztrájk életbe lép . . . Ismerve az országos helyzetet, a főispán válaszában - a parancsnok jelentésében közölt adatokat - tévesnek minősíti, illetve közli, hogy tudomása van a sztrájk „megrendezésére vállalkozott politikai érdekeltség olyan törekvéseiről, hogy a munkásság békéjét újólag megzavarja, így jelenleg elsősorban és főként a m. kir honvéd törvényszékek által elítéltek részére adandó amnesztia erőszakos kiharcolására izgatnak, ezen propaganda kiegyensúlyozása folyamatban van". A levélben tájékoztat a 7%-os béremelésen túli rendelkezésekről, s ennek során megírta, hogy „Ezen intézkedésekkel a munkásság lényegében előnyösebb helyzetbe került, mint volt az árak emelését megelőző időben, amiután a régi árak változatlan fenntartása mellett a 7%-os béremelés lényegében indokolatlan plusz gyanánt jelentkezik. De még ezen felül meg lett változtatva a munkások javára a kereseti lehetőségek (csillés, segédvájár, vájár) %-szerinti megoszlási aránya is, mely ezen előlépési esélyek nagyobb arányú kiterjesztése az egyes érdekeltekre nézve a fentebbieken felül még további 20-30%-os béremelést is jelent. Mindezen intézkedések nyilvánosságra nem hozhatók, s így ismételten is ezen tájékoztatásom igen bizalmas kezelését kérem, mert az ekként kialakult munkabérek