Szita László (szerk.): A baranyai - pécsi munkásmozgalom története 2. - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1985)
MUNKÁSMOZGALOM A HÁBORÚ ÉS A FASIZMUS ELLEN
olyan magasak, hogy azok már az üzemek rentabilitásával arányba nem hozhatók, s így az ipari termelés egyéb ágazatában a termelés lehetőségeinek kockáztatása nélkül az egyéb ipari munkásság részére hasonló bérek meg nem állapíthatók. Amennyiben pedig a bányászokkal szemben követett ezen kivételes elbánás részletei nyilvánosságra kerülnének, az egész ipari munkásság hasonló követelésekkel állna elő, ami a jelen rendkívüli viszonyok között végzetes következményekkel járhatna." Bizonyos, hogy ezek az intézkedések a bányászok körében jelentősen hozzájárultak a hangulat megváltoztatásához, de nem olyan mértékben, hogy a kormányzat megnyugodott volna. December közepén miheztartás végett a pécsi hadiüzemi katonai parancsnok szükségesnek tartja közölni hirdetmény útján, a bányák hadiüzemmé nyilvánításából származó követelményeket. Indokként azt hozta fel, hogy a honvédtörvényszéki tárgyalásokon a sztrájkban résztvettek általában azzal érveltek, hogy nem volt tudomásuk arról, hogy mit jelent üzemük hadiüzemmé nyilvánítása. Az engedmények mellett tehát jelen van a megtorlás törvényes lehetőségének felidézése is. Ugyanakkor igen rövid időn belül sor kerül Szodoray László nyilas kerületi vezető panaszának orvoslására, aki kérte a nyilas pártház bezárásának hatálytalanítását. Kérelmében megfogalmazta, hogy ,, . . . a bányamunkásság miután hiába fordult kérésével a bányaigazgatósághoz, kétségbeesésében fordult a nyilas szervezetekhez . . .A rendőri intézkedések alapjául szolgáló sztrájk megszűnt, így ez idő szerint nem áll fenn párthelyiségünk bezárásának - a rendőrség által felhozott - oka és így élni akarunk azon alkotmányos jogunkkal, amely részünkre és minden magyar állampolgár részére politikai szabadságot biztosít." Nikolits Mihály főispán a belügyminiszternek személyesen jelenti az ügyet, s két nappal később, bírva annak jóváhagyását, eleget tesz a nyilasok kérésének. Döntését így indokolja ,, . . . A párt működése a párt székházában a rendes pártélet fenntartása mellett a közbiztonsági szervek által könnyebben ellenőrizhető, indokoltnak tartom a helyiségnek a zár alól való feloldását." 33 1940. október 27-28-án a komlói bányászok is sztrájkba léptek. Munkásküldöttséget menesztettek az iparügyi miniszterhez, aki azonban nem fogadta őket. 27-én a délutáni harmad azzal hagyta ott az Új-akna területét, ,,hogy száraz kenyéren nem lehet dolgozni". Nem sokkal később az akna területén lévő műhelyek személyzete is elhagyta munkahelyét. Csak a villamosközpontban dolgoztak tovább. Délutánra megerősített csendőrjárőr érkezett az aknához, akik a felszínre jött délelőttös harmadot körbefogták, s egy csendőr őrnagy lelkesítő beszédet tartott részükre. A harmadosok meg is ígérték, hogy leszállnak abban az esetben, ha szabadon engedik lefogott társaikat. Délután egy század katonaság érkezett Komlóra, s folytatódtak a kihallgatások és letartóztatások. A megfélemlítés minden eszközét igénybe vették. Ennek meg lett az eredménye, sikerült a bányászokat munkára kényszeríteni. A katonai parancsnokság kötelezte a sztrájkot kezdeményező harmadot, hogy elmaradt munkáját pótolja. A karhatalom a sztrájk megszűnte után is a községben maradt. így tehát a két napig tartó sztrájk minden konkrét helyi eredmény nélkül maradt. 34
