Szita László (szerk.): A baranyai - pécsi munkásmozgalom története 2. - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1985)

MUNKÁSMOZGALOM A HÁBORÚ ÉS A FASIZMUS ELLEN

lános elégedetlenség robbant ki, mert a hosszú várakozás, a szélsőjobboldal felelőtlen ígérgetései nyomán ennél lényegesen jelentősebb emelést vártak. Az elégedetlenséget csak fokozta, hogy a béremelés nyilvánosságra hozatalával egyidejűleg, a kormány egy másik intézkedésről is tájékoztatott, amelynek értelmében az élelmiszeráraknak, a mezőgazdaság életképesebbé tétele érdekében történő emelését teszik lehetővé. A nyilas propaganda ezzel egyidejűleg egyre szélesebb körben terjesztette egy hamarosan várható hatalomátvétel bekövetkezését. Ennek lehetőségét csak erősítette, hogy jelentős német katonai erők vonultak át az országon Romániába. Ez ugyanis alapot teremtett ahhoz, hogy hamarosan be fog következni Magyarország német megszállása is. Ilyen körülmények között került sor a 7%-os emelés meghirdetésére és a bányamunkások körében kirobbanó elégedetlenségi, bérkövetelési mozgalomra. A kormány, bár mint azt már korábban láthattuk, rendelkezett hírekkel a bányászok körében uralkodó hangulatról, nem fogta fel teljes komolyságában a helyzetet és nem hitte el, hogy a szigorú katonai intézkedések ellenére a munkások alkalmazni merik a munkabeszüntetés fegyverét. Amikor Salgótarjánban kirobbant a sztrájk, az első reagálás jelentős fegyveres erőnek a helyszínre irányítása és drasztikus intézkedések megkezdése volt. 1940. október 8-án elindul egy hamarosan országos méretűvé váló sztrájkmozgalom, amelyben lényegében részt vesz az ország valamennyi szénbányaterülete, s amellyel szemben hadseregnyi katonai erő felvonultatása ellenére is tehetetlen a hatalmi rendszer. Október 12-én a nyilaspárt nagytanácsa ülést tartott Budapesten, amelyen részt vettek a bányavidékeken tevékenykedő nyilas szervezetek funkcionáriusai is. Minden bizonnyal itt született meg az a határozat, amelynek értelmében a Salgótarjánban kirobbanó sztrájk országos méretűvé való kiszélesítésére került sor. Az iparügyi minisztérium XVII/a. szakosztálya október 14-én táviratban értesítette a pécsi hadiüzemi parancsnokságot, hogy biztos értesülés szerint 15-én sztrájk tör ki. Utasította a parancsnokot, hogy azonnal közölje a munkásokkal a következőket: „1. bérkérdést azonnal megoldják, 2. amennyiben sztrájkba lépnek, akkor súlyos megtorlás következik."

18 Október 14-én Alliquander miniszteri tanácsos távbeszélőn érdeklődött a bányaigazgatóságnál, hogy üzemeiknél nincs-e még sztrájk, nem észlelhető-e olyan mozgolódás, amely egy sztrájk kirobbanásához vezetne. Egyúttal közölte, hogy Tatabányán, Dorogon, Tokodon és Salgótarjánban sztrájk tört ki, s bizalmas értesülése szerint Komlón és Pécsett is számolni kell ezzel, mert tudomása szerint a nyilas párt egy futára a „ma délutáni vonattal érekezett, vagy utazik Pécsre, hogy itt is kirobbantsák a bányatelepeken a sztrájkot". A bányavezetőség válasza az volt, hogy sem az igazgatóság, sem az üzemek sem a csendőrőrsök, sem a pécsi rendőrkirendeltség nem tud sztrájkról vagy ilyen jellegű előkészületekről.

19 A pécsi hadiüzemi parancsnokság úgy nyilatkozott, hogy minden helyi hatóság értesült a sztrájk előkészítéséről, s ezért mindent megtesznek, hogy a nyilasok által előkészített munkabeszüntetést megakadályozzák. Október 15-én délelőtt 10 órakor a bányaigazgatóságnál megjelent egy 4 tagú, bányamunkásokból álló küldöttség, amely egy memorandumot adott át, közölve, hogy másnap délelőtt 10 óráig kérik a választ.

20