Szita László (szerk.): A baranyai - pécsi munkásmozgalom története 2. - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1985)

MUNKÁSMOZGALOM A HARMINCAS ÉVEK MÁSODIK FELÉBEN

zetének igazgatója stb.) és a kaposvári szervezet képviselői is. Több órás vita után megállapították Baranya, Tolna és Somogy vármegyében, Kaposvár, Szekszárd és Mohács megyei városokban fizetendő legkisebb kőműves és ácsipari munkabéreket. A Pécsett fizetendő minimális munkabéreket a fenti két szakmában külön állapították meg a speciális helyi viszonyok figyelembevételével. Simay Gyula az ülés végén bejelentette, hogy a megállapított bérekről jelentést tesz Bornemisza Géza iparügyi miniszternek, s miután a minisztérium jóváhagyta azt, közzéteszik a hivatalos lapban. A megállapított bérek ez esetben a kihirdetéstől számított 8-ik napon lépnek életbe.

39 Ettől függetlenül a pécsi mesterek, a munkások és munkaadók megállapodásának értelmében már azonnal az új béreket fizetik. A sztrájk tehát jelentős sikerrel ért véget. Bizonyos, hogy ebben jelentős szerepe volt a MÉMOSZ országos vezetője közvetlen részvételének is. Korábban már említettük, hogy az Iparügyi Minisztérium az építőmunkások szakszervezetéhez 1936 januárjában küldött leiratában már ígéretet tett arra, hogy a 48 órás munkahetet még 1936-ban bevezetik, erre nem került sor. Ezért a MÉMOSZ vezetősége a munkásság kívánságára elhatározta, hogy szeptember 16-án az egész országra kiterjedő demonstratív sztrájkot szervez, annak bizonyítására, hogy a 8 órás munkanapot az egész építőipari munkásság kívánja. A fővárosban 15000építőmunkás tette le a szerszámot, s országosan mintegy 20 ooo-ren csatlakoztak hozzájuk. A MÉMOSZ határozatához a pécsi építőmunkások 1937. szeptember 16-án 7 órától 17-én reggel 7 óráig tüntető sztrájkot tartottak. A sztrájkban 1189 fő vett részt. Nincs adatunk arra, hogy az adott időben mennyi volt a foglalkoztatott munkások száma, de az bizonyos, hogy az a rendőrségi megállapítás, hogy a munkabeszüntetés csak a munkások V^-ére terjedt ki, teljesen alaptalan. A mozgalom előkészítésére az előző napokon falragaszok jelentek meg az alábbi szöveggel: „A 8 órás munkanapot, a szervezkedés szabadságát, a sztrájkjog törvénybeiktatását követeljük. Mindezekért készen állunk a harcra." ,,8 órás legyen a munkanap az építőiparban! Ez a harcunk célja! Készülj testvér!"

40 A keresztényszocialista szakszervezetekbe tömörülő munkások nem vettek részt a MEMOSZ sztrájkjában. Ugyanakkor szeptember 16-án népes gyűlésen 'határozatilag kimondták, hogy beadvánnyal fordulnak az iparügyi miniszterihez, a 48 órás munkahét és a szervezkedés szabadságának törvénybeiktatását kérve/'

1 Szeptember 16-án a MÉMOSZ helyi csoportja beadvánnyal fordult a polgármesterhez. Ebben közölték, hogy a nehéz gazdasági viszonyok következtében lecsökkent építőipari tevékenység miatt a munkások nagy részének foglalkoztatása nem biztosított. Ennek ellenére azt tapasztalják, hogy ott ahol egy kis munkalehetőség van, a munkásokat 10-12 órán át foglalkoztatják, s ennek következtében munkások százai maradnak munka nélkül. Rövidebb munkaidő mellett az építőmunkások talán teljes számban kenyérkeresethez juthatnának. Éppen ezért azt kérték, hogy szorgalmazzák az építőiparban a 8 órás munkanapot, a fizetett szabadságot, a sztrájkjog törvénybeiktatását, valamint a jelenleg érvényben lévő minimális béreknek a felemelését. A polgármester november 18-án írásban közölte a beadvánnyal kapcsolatos állásfoglalását. Kifejtette, hogy nem tartja keresztülvihetőnek a 8 órai munkaidő bevezetését. A fizetett szabadság azért nem adható meg, mert az építőipar idényjellege miatt a munkavállalók számára amúgy is jelentős holt szezon van. A sztrájkjog