Szita László (szerk.): A baranyai - pécsi munkásmozgalom története 2. - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1985)
MUNKÁSMOZGALOM A HARMINCAS ÉVEK MÁSODIK FELÉBEN
A munkaerő-túlkínálat így változatlanul lehetőséget biztosított a munkaadóknak, hogy a béreket rendkívül alacsony szinten tartsák. Igy volt ez a kollektív szerződés ellenére az építőiparban is. Ezért bontakozott ki bérmozgalom az építőipari munkások között, amely mintegy két hétig tartott. Július 25-én egyeztető tárgyalásokra került sor az Ipartestület helyiségében. Ezt megelőzően a város polgármesterével folytatott beszélgetés eredményeként alakították ki a megegyezés feltételeit. Az építőipari munkaadók az érvényben lévő kollektív szerződés fenntartásával 50-60 filléres minimális munkabért ajánlottak fel a szakmunkásoknak, ami 56-58 filléres kőműves átlagbérnek felelt meg. A két évi munkaidővel még nem rendelkező segédek a 35-40 filléres órabér helyett 50 fillért kaptak, míg a két éven felüli munkaidővel rendelkezők a kollektív szerződés alapján az 50-60 filléres órabért kapták meg, amit eddig a munkaadók többsége nem fizetett meg. A napszámosok az eddigi 26 fillér helyett 34 filléres órabért kaptak, ami 20%-os emelésnek felelt meg, szemben a szakmunkásoknál elért 10-12%-os emeléssel. A tárgyalások során kitűnt, hogy azok a munkaadók, akik a kollektív szerződést valamennyire betartották, mindannyian a szerződésben megállapított minimális bért fizették. A tárgyalásokon Tolnai képviselte az építőmunkásokat. Közölte, hogy az emelést csak fenntartással veszi tudomásul, mert a végleges állásfoglalást az építőmunkások értekezlete fogja kimondani. Július 26-án mintegy 500 főnyi építőmunkás jött össze a Zrínyi utcai Munkásotthonban. A hangulat rendkívül rossz volt, mert a gyűlést megelőzően a bizalmi testület ülést tartott, s ezen megvizsgálták, hogy a munkaadók eleget tettek-e annak az ígéretüknek, hogy már az aznapi kifizetéseknél a magasabb munkabéreket folyósítják. Két cég - Tarján Benő és Mischl Lajos - tett ennek eleget. Néhányan adtak a szakmunkásoknak 4-5%-os javítást, a többség azonban nem, a segédmunkások és a napszámosok pedig nem részesültek a legminimálisabb béremelésben sem. Miután Tolnai ismertette ezt a helyzetet, a nagygyűlés igen forró hangulatban zajlott le, s az elkeseredett munkások magukévá tették a bizalmi testületnek azt a javaslatát, hogy május 27-én délelőtt 10-12 óráig demonstratív munkabeszüntetést tartanak. Ugyanekkor Tolnai vezetésével küldöttség keresi fel a polgármestert, akit ismételten kérni fognak, hogy minden tekintélyével és befolyásával szerezzen érvényt az Ipartestületben létrejött megegyezésnek. - Amennyiben a szombati demonstráció és a polgármester közbenjárása nem járna eredménnyel, hétfőn már nem veszik fel a munkát. 27-én délután Zánkay Ferenc városi aljegyzőnek, az iparhatóság megbízottjának vezetésével az építőmunkások és a munkaadók között a városháza közgyűlési termében békéltető tárgyalás folyt, amely végül is eredménnyel végződött. Németh Béla a munkaadók szakosztályának elnöke közölte, hogy az 1934-ben megkötött kollektív szerződés minden egyes pontját kötelezőnek ismerik el. Ezentúl az 50 filléres órabér minimális szakmunkásbér lesz, a meglévő béreket kivétel nélkül 7-8%-kal emelik, a napszámosok órabérét 30-34 fillérben állapítják meg. 2 ' Tolnai a tárgyalások során kijelentette, hogy a demonstratív sztrájkra csak kényszerűségből került sor és az nem szólt az összes munkaadók, hanem csakis azok ellen, akik a 26-i tárgyaláson létrejött megállapodást nem tartották be. A munkásság a megegyezést kívánja, nem pedig a munkabeszüntetést. A munkaadók javaslatát elfogadhatónak tartja, annak ellenére, hogy a most folyó munkákat a munkaadók alacsonyabb bérek mellett vállalták. A munkanélküliségre való tekintettel kéri a 8 órás munkaidő betartását és indokolt túlórázás esetén a százalékos túlóradíj megadását. Mindezekkel együtt is a munkásságnak az a kívánsága, hogy még ez év őszén új kollektív szerződést kössenek. A MÉMOSZ helyi csoportja 1935. július 25-én beadvánnyal fordult a polgármesterhez a munkabérek felemeléséért. Ebben arról értesítik a város vezetőjét, hogy 15-én egy beadvánnyal fordultak a munkaadókhoz, amelyben az érvényben lévő szerződés fenntartása mellett a munkabérek felemelését kérték, a közszükségleti cikkek rohamos drágulása miatt. A témában már két alkalommal sor került tárgyalásokra az ipartestületen, illetve a főispán előtt, de ezek nem vezettek eredményre. A munkaadók hajlandók ugyan béremelésre, de csak abban az esetben, ha az építtetők vállalják a munkabéremeléssel együttjáró többletkiadást. Mivel a városnak az összes folyamatban lévő építkezésnél van befolyása, arra kérték a polgármestert, hogy vállalja át ezeket a terheket, illetve a munkaadók és a munkavállalók
