Szita László (szerk.): A baranyai - pécsi munkásmozgalom története 2. - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1985)

GAZDASÁGI VÁLSÁG ÉS A SZOCIALISTA MUNKÁSMOZGALOM

ténő kivándorlását. Szervezkedésre szólította fel a munkásságot. Végül a csendőrsortűz áldozatainak tiszteletére 2 perces néma felállással emlékeztek. A gyűlésnek a munkásokra gyakorolt hatását kifejezi, hogy a Pécsbányatelepen lévő András-aknába másnap leszállt munkások a bánya mélyén megbeszélést tartottak az előző napon hallotakról s abban állapodtak meg, hogy követelni fogják a műszakonkénti 6 pengőt.

285 A szervező tevékenység azonban nagyon kis eredménnyel haladt előre. Az éhségsztrájkot követő kiábrándulást, majd tudatos szembenállást, vezetőségellenességet csak nagyon nehezen lehetett feloldani, ugyanakkor a bánya vezetése is megragadott minden lehetőséget, hogy a vezetőket lejárassa.

280 Hosszúhetényben a szakszervezet közgyűlésén 60-70-en jelentek meg. Vasason, a csendőrség megállapítása szerint, a pártnak 27 tagja volt 1938. április-májusban. Egy augusztusi jelentés arról számolt be, hogy Mecsekszabolcson í, Somogyon 7, Vasason 9, Hosszúhetényben 7 fizető tagja van a szakszervezetnek. Vasason már helyisége sem volt a szakszervezetnek. Perneckert a bányásztitkári teendők ellátása alól felmentik, mert részben tevékenységének tulajdonítják a hallatlan mérvű szervezeti visszaesést. Raub János volt vasasi elnököt szerette volna Peyer és Esztergályos a feladatnak megnyerni, de Ő mivel abban reménykedett, hogy esetleg sikerül a bányánál elhelyezkednie, elutasította az ajánlatot.

287 Azt sem vállalta, hogy a vasasi szakszervezetet kísérelje meg újjászervezeni, annak ellenére, hogy a nyomozói vélemények szerint ,,A vasasi bányamunkásság között oly hangulat észlelhető, hogyha szoc. dem. párt részéről megindul a szervezkedés a szoc. dem. szakszervezetbe tömegesen belépnek."

288 A munkások hangulatát az határozta meg, hogy a DGT szeptember végéig még semmiféle említést nem tett a korábban szokásos ruhasegély megadásáról. A szociáldemokraták iránti érdeklődés felerősödését összefüggésbe hozták a nemzeti szocialistákból való kiábrándulással is, mert nem sokat törődtek a bányamunkások érdekeivel. A bányavidéken a korábban megindult, nagy lendületet vett szélsőjobboldali szervező tevékenység megtorpant. A kezdeti agitáció eredményeként mintegy 600 tagja volt a szervezetnek októberre. A propaganda sikerét jelentősen elősegítette a DGT bécsi vezetőségének erkölcsi és anyagi segítsége. E támogatásról kiszivárgó hírek váltják ki a szervezettel szembeni bizalmatlanságot is, amit azután növel, hogy ígéretei ellenére nem vállalta a munkásság gazdasági jellegű érdekeinek képviseletét, csak politikai agitációt folytat. Ennek az lesz a következménye, hogy a munkásság egy része átmenetileg még felül a nyilasok politikai propagandájának, de szociális problémáinak megoldatlansága és képviseletének hiánya miatt kezd közeledni a szociáldemokrata szakszervezetek felé. A főispánnak a belügyminiszterhez küldött jelentése ezt a helyzetet így mutatta be: „Ezért kétségtelen tehát, hogy a hungarista mozgalomnak a politikától eltekintve is igen hátrányos kihatása van. A békében hagyott telepen ugyanis a munkásság szoc. dem. ellenes hangulata tartja magát, viszont a hungaristák által beszervezett telepeken a munkásság hangulata kezd ismét a szoc. dem. alakulatok felé hajlani."

289 A szociáldemokrata szervezetekben végbemenő bomlási folyamattal foglalkozott Nikolits Mihály pécsi főispánnak a belügyminiszterhez küldött jelentése is. Véleménye szerint az 1938. évi bel- és külpolitikai események megrendítették a szociáldemokrata pártot és szakszervezetet.

243 A bányavidéken a párt térvesztése azzal is összefügg, hogy a DGT igen élénken törődik a bányászok anyagi és erkölcsi érdekeivel.

2!)1 A szervező munka megfelelő vitelét nemcsak Tolnai szemléleti „zavarai", esetenként egészen jobboldali megnyilatkozásai nehezítették, hanem a kialakult új helyzet is. Az Anschlusst követően a DGT bányaüzemeit mint a német tőke tulajdonát a Hermann Göring birodalmi