Szita László (szerk.): A baranyai - pécsi munkásmozgalom története 2. - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1985)

GAZDASÁGI VÁLSÁG ÉS A SZOCIALISTA MUNKÁSMOZGALOM

Az uralkodó osztály a maga számára a tanulságokat igyekezett a továbbiakra is levonni. Ennek egyik példája Miskolczy Ágost cikke, amelyben nagyon messze megy el a következtetésekben: „E sztrájkmozgalomnak csak a vezetőit és szervezőit kell elsősorban büntetőjogilag felelőssé, a károkozókat pedig magánjogi felelőssé tenni, még akkor is, ha a mozgalomban ténylegesen részt sem vett. Ezeknél még a halálbüntetésig is elmenve, a foglalásos sztrájkban egy szélsőséges kisebbség terrorizmusáról és a társadalom alaptörvényeinek súlyos megsértéséről van szó . . ,"

280 A sztrájkkal egyidőben, híre terjedt annak, hogy egyetemi hallgatók csoportja a bányatelepre kíván vonulni, hogy kifejezze együttérzését a munkásokkal. Ez a hír azonban teljesen alaptalan volt. A városban valóban tüntetések zajlottak, ezt az egyetemisták jobboldali szervezetei indították el 1937. február 22-én és február 29-ig tartottak, és a numerus clausus pontos betartását követően antiszemita megnyilvánulások voltak. Ennek érdekében a hallgatók az egyetemen röplapokat terjesztettek, majd a város területén tüntető sétát tartottak. Megtámadták és bántalmazták a zsidó vallású hallgatókat, a városban bezúzták néhány kereskedő kirakatát. „A rendszer ellenes megmozdulásaikban", a bányászsággal szimpatizáló közvéleményt a maguk számára is szerették volna megnyerni. Ezért kiadott röplapjaikban demagóg módon reakciós céljaikat úgy igyekeztek megfogalmazni, hogy azt a látszatot keltsék, hogy mozgalmuk „Frontban van" a bányamunkásokéval. Egy V. éves hallgató a bányavidéken terjesztette „Harc" című röplapjukat, amelynek szövege a következő volt: „Harc! Nem politizálunk, de kiverckedjük jogainkat. Az egyetemi ifjúság és a munkásság együtt tüntet a rendszer ellen. Vér van a köveken. Egymásra találtunk. Harc!"

281 A pécsi eseményekkel a New York Times és a Sun című amerikai lapok is foglalkoztak fclhíva a közvélemény figyelmét az antiszemita zavargásokra és a bányászsztrájkra. A washingtoni magyar követ jelentésében írja, hogy „nemcsak az egyébként többnyire zsidó nagysajtó, de az általános amerikai közvéleménye is a legszigorúbban ítéli el az ilyen vallási és faji üldözéseket. . . egész sajtószervezetünk sikeres működése beláthatatlan kárt szenved, ha nem tudjuk bizonyítani, hogy a magyar kormány ezeket nemcsak maga is elítéli - de módot talál arra is, hogy hathatósan megakadályozza. A pécsi sztrájkhírek ellensúlyozását is a lehető legkedvezőtlenebbül befolyásolják az aznap megjelent hírek a zsidóellenes zavargásokról."

282 A jobboldali egyetemista szervezetek tagjai a későbbiekben is kísérletet tettek arra, hogy a bányászokkal kapcsolatot teremtsenek, s megnyerjék őket „nemzeti céljaiknak". Ennek elérésére minden lehetséges alkalmat megragadtak. Rendőrségi jelentések beszámoltak arról, hogy a PEAC labdarúgóinak a DGT csapatával Mecsckszabolcson lefolyt mérkőzése után, az egyetemi csapat két tagja a bányásapk közé ment a munkabéreik, életkörülményeik iránt érdeklődött, majd a kapott válaszra a DGT-t és a kormányt szidalmazták. Egy joghallgató, mint a „Gazdák Biztosító Intézetének" ügynöke, rendszeresen járta a bányavidéket és jobboldali agitációt fejtett ki. A Turul Bajtársi Szövetség és a Nagy-Bercsényi Bajtársi Egyesület is tervet dolgozott ki a bányászok szervezeteinek megnyerésére. Céljuk az volt, hogy a Pécs környéki szociáldemokrata alapon tevékenykedő szakszervezeteket lehetetlenné és működésképtelenné tegyék. Ennek érdekében a Nemzeti Munkaközpont szervezeteivel együtt kívántak működni úgy, hogy utóbbiak a gazdasági és szociális bányászkérdésekkcl foglalkoznának, míg a fenti egyesületek a szellemi és hazafias részét intéznék a mozgalomban. A vasasi Nemzeti Munkaközpont vezetői szeptemberben tervbe vették, hogy szervezetük nevében őszi segélykérelmet nyújtanak bc a bányaigazgatósághoz. Összeállítottak egy memorandumot. A bánya vezetősége erről és a beadási szándékról tudomást szerzett és behívatta az érdekelteket. Tudomásukra hozta, hogy nem célszerű a memorandum beadása, mert a vállalat úgy sem teljesíti az abban megfogalmazott kéréseket. Az utóbbi időben nagy beruházásokat eszközöltek, főleg a bányászok népjóléti kereteinek a kiegészítésére, másrészt a 8%-os alapbéremelés, a 2%-os kitermelési költség és a szanált napok eltörlése a bányának súlyos anyagi megterhelést jelentenek, így nem áll módjukban segélyt kiutalni. Másrészt a vállalat véleménye szerint a bányászok az említett anyagi előnyök mellett nincsenek olyan rossz helyzetben, hogy segély kiutalására égetően szükségük lenne. A kérdésben nyilatkozó Sík Jenő, a bánya ügyésze kifejtette azt is, hogy aki a „mai helyzetben - mint bányaalkalmazott, a vállalattal szemben okvetetlenkedni merészel, ez alatt főleg a szociáldemokratákat érti, azt a bánya menthetetlenül elbocsátja". Ezt a munkások is tudták, így a szociáldemokraták meg sem kísérelték tervezett memorandumuk benyújtását.

28

'' A szociáldemokrata párttagok és a Népszava-előfizető számának jelentős csökkenése miatt nehéz anyagi helyzetbe került MSZDP központi vezetése úgy határozott, hogy megszünteti a pécsi kerületi titkárságot és Tolnait megbízza a Magyar Bánya-