Szita László (szerk.): A baranyai - pécsi munkásmozgalom története 2. - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1985)
GAZDASÁGI VÁLSÁG ÉS A SZOCIALISTA MUNKÁSMOZGALOM
cs Kohómunkások Országos Szövetsége főtitkári teendőinek az ellátásával, az elbocsátott Bertrandt Antal helyett. Tolnai 6 hónapi próbaidőre elvállalta a feladatot azzal, hogy heti 2 napot továbbra is Pécsett töltve ellátja korábbi feladatait is. Üjra elhatározták kerületi bányásztitkárság felállítását is, hogy felerősítsék a szervezet tevékenységét. Ennek vezetésére visszahívja Peyer és Tolnai Belgiumból Pernecker Istvánt, akit a DGT az 1937-es februári sztrájkban való részvétele miatt elbocsátott. December 30-án Tolnai és Pernecker felkereste Sík Jenő bányaügyészt, hogy az új bányásztitkár bemutatkozzon a DGT vezetésének. Tolnai a látogatás során kifejtette, hogy fontosnak tartja közölni: a szociáldemokrata párt erőteljes szervezőmunkába kezd, s kérte a vállalat segítségét az új titkár munkájához. Közölte, hogy a szervezkedés nem irányul a vállalat ellen, sőt segíteni kívánja a szociális intézmények kiépítését és erőteljesebb szociális tevékenység megindítását. Felajánlotta a vállalattal való együttműködést a munkásság panaszainak összegyűjtésében és továbbításában. Sík Jenő bányaügyész viszont határozottan kizárta minden együttműködés lehetőségét, hivatkozva a múltra, mikor Tolnai szintén garanciát ígért, s a tények azt mutatták, hogy nem rendelkezik a munkások között akkora súllyal, hogy ígéretét beválthatta volna. A vállalat a kidolgozott szociális programját saját elképzelései szerinti ütemben és tartalommal fogja kidolgozni, ennek megvalósításához nem igényli a szociáldemokraták segítségét. Egyértelműen kijelentette, hogy a társaság tulajdonát képező területeken nem tűrnek meg semmiféle szociáldemokrata agitációt, szervezkedést, aki ilyet megkísérel - még akkor is, ha azok pártfunkcionáriusok - kitiltják a bányatelepekről és magánterületeikről. A jövőt illetően továbbra is számolni kell azzal, hogy a vállalat szociális elképzelései és a szociáldemokraták programja keresztezni fogják egymást. A Tolnaiék által felvetett panaszokat (élelemtári árak, a bányamunkásság túlhajtása, a munkások „lekommunistázása") sorra visszautasította, egyedül az utolsóval kapcsolatban jelentette ki „természetesen az intencióink ellen történik, s ez irányban a bányaigazgatóság a szükséges rendelkezéseket meg is fogja tenni". 28 ' 4 A beszélgetés tanúsága szerint a bánya vezetése az év eleji sztrájkok lezárása alapján rendkívül megerősödöttnek érezte magát, s minden a munkásszervezetek oldaláról jelentkező kísérletet - legyen az a teljes megalkuvást kifejező is - az erő pozíciójából elutasította. Rendkívül nehéz helyzetben kellett tehát Perneckernek a szétesett szervezetek újjászervezését megkezdenie. Ennek során a nyomozói jelentések szerint a propagandaanyagok, s összejövetelekre szóló meghívók célhoz juttatásához 10-11 éves gyermekek segítségét is felhasználta, mert úgy „tudja, hogy azok ellen nem indítható eljárás.". Február végén Pernecker István jelinek Ferenc új központi bányásztitkár társaságában végiglátogatta a bányatelepi községeket és szociáldemokrata összejöveteleken tájékoztatták a megjelenteket a mozgalom helyzetéről. Ennek az adott Jelinek bemutatkozásán kívül aktualitást, hogy 20 évvel korábban, 1918. márciusáprilisban került sor a bányászszakszervezet helyi csoportjainak megalakulására, és egy esztendő telt el a tragikus csertetői események óta. Az összejöveteleken Tolnai is felszólalt, s megnyilatkozásaiban kevés nyoma volt annak a megalkuvó alapállásnak, amelyet a bánya ügyészével folytatott tárgyaláson tanúsított. Éles hangon bírálta a bányavállalatot, s a kormányt, hogy megengedte a DGT által eszközölt munkáselbocsátásokat, s a munkanélkülieknek külföldre tör-
