Szita László (szerk.): A baranyai - pécsi munkásmozgalom története 2. - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1985)

GAZDASÁGI VÁLSÁG ÉS A SZOCIALISTA MUNKÁSMOZGALOM

a sztrájk kirobbantóinak elbocsátására. Az Iparügyi Minisztérium ezt azonnal közölte Peyerrel is, mert úgy vélekedtek, hogy a sztrájk befejezésének alakulása a szociáldemokratáktól is függ. Peyer elfogadta a DGT feltételét, mert a helyzetet úgy értékelte, hogy néhány munkás feláldozásával lehetséges lesz az MSZDP befolyásának megőrzése a bányászok körében. A megegyezés híre hamarosan megérkezett a mélyben tartózkodó bányászok közé, s a sztrájkbizottság éjjel határozatot hozott a harc beszüntetéséről. Természetesen nem tudtak arról, hogy a megegyezésnek mi volt a feltétele. Február 26-án, pénteken reggel jelentkeztek a munkások, hogy fel akarnak jönni. Fél kilencig tartott, míg kisebb csoportokban a felszínre szállították őket. A 65 órai föld alatti tartózkodás rendkívül megviselte őket. Azonban két súlyosabb beteg és 20-22 gyengélkedő kivételével valamennyien teljesen egészségesek voltak.

265 A munkások feljövetele után nyomban megtartott bányavizsgálat szerint semmiféle rombolás nem történt, a dinamitraktárakat érintetlenül találták, s szivattyúberendezésekben nem esett kár, csupán a legalsó szinten gyűlt össze valamennyi víz.

266 A sztrájk befejeződését maga Darányi miniszterelnök hozta rövid nyilatkozatban nyilvánosságra a képviselőház ülésén, közölve azt is, hogy az elvi megegyezés alapján két nap múlva kerül sor a részletes megállapodásra. A fegyverhasználat következtében elhunyt három bányász temetésére 26-án délután került sor azonos időben, Somogyon mintegy 700, Vasason és Hosszúhetényben 250-250 főnyi együttérző részvételével. A bányamunkásság hangulata rendkívül elkeseredett volt, a vármegyei főjegyző jelentésében meg is fogalmazza, hogy . .. a béremelés megadása nélkül a mozgalom nyugodt likvidálása nem remélhető. A teljes nyugalom helyreállítása tehát a DGT további magatartásától függ."

267 A társaság pedig élni akart a kapott lehetőséggel. Most derült ki, hogy Tolnai kijelentése után Peyer megalkuvásának milyen következményei lettek a munkásokra nézve. Szabolcs bányaigazgató a minisztériummal közölte, hogy a munka megkezdéséről csak az elbocsátások keresztülvitele után lehet szó. Alliquander miniszteri tanácsos ezt lehetetlennek tartotta, mert ennek az lenne a következménye, hogy Pécsett és környékén olyan méretű munkáslázadás robbanna ki, amelynek elfojtásához nem rendelkeznek elegendő karhatalmi erővel. Ezért a 11 sztrájkvezető elbocsátásának kivételével a felmondásokra csak a tárgyalások befejezése után kerüljön sor. Másnap azonban Korwik udvari tanácsos vezérigazgató értesítette a pécsi bányavezetőséget, hogy a kormány hozzájárult az izgatók azonnali elbocsátásához. Ennek megfelelően il munkást azonnal, 125 személyt mint agitátort kétheti felmondással, további 100 munkást pedig kisebb csoportokban, három hónapon belül elbocsátanak.

268 A kormány ugyanakkor elrendelte a sztrájkot kezdeményezők, a sztrájk vezetőinek és az abban részt vevőknek a bíróság elé állítását. A DGT február 27-én hirdetményt bocsátott ki, mely szerint az 1933. június i-én bevezetett 6, illetve 8%-os bérlevonást 1937. évi március hó i-ével hatályon kívül helyezi, és a február 23-án elrendelt üzemszünetet március i-én reggel 6 órakor megszünteti. Ezzel egyidejűleg azonban a Társaság 146 munkás részére elbocsátó levelet is kézbesített. A munkások megdöbbenéssel vették tudomásul a vállalat nyílt bosszúját. A szociáldemokrata helyi vezetők rádöbbenve, hogy mekkora hibát követtek el, amikor megtagadták a sztrájkolókkal való közösségvállalást, s magatartásukkal elősegítet-