Szita László (szerk.): A baranyai - pécsi munkásmozgalom története 2. - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1985)

GAZDASÁGI VÁLSÁG ÉS A SZOCIALISTA MUNKÁSMOZGALOM

kell tekinteni, élelmiszerrel és villannyal nem szabad őket ellátni, mert cselekedetük törvényellenes és idegen vagyon rongálása számba megy. Az esetleg egyenként, vagy csoportosan kijövőket le kell tartóztatni." A miniszteri tanácsos az erőszak alkalmazásáról úgy nyilatkozott, hogy azzal egyelőre várni kell, mert a karhatalmat nem lehet kitenni egy esetleges föld alatti vereségnek. Az üzem vezetése a délután folyamán elutasította Tolnainak azt a kérését, hogy megkíséreljen kapcsolatot teremteni a bánya mélyén lévőkkel. A reggeli órákban Pécsbányatelepen asszonyok tüntettek a DGT ellen, majd mintegy 200 főnyi, fiatal munkásokból és asszonyokból álló csoport a Szt. István-aknához akart eljutni, hogy kapcsolatot teremtsen a föld alatt lévőkkel, de a karhatalom ebben brutálisan megakadályozta őket. Kora délután a vasasi Fischer-féle vendéglő udvarán lévő bányászotthon helyiségében és udvarán összegyűltek a sztrájkolok hozzátartozói és a felszínen maradt munkások egy csoportja, hogy híreket szerezzenek a bányában lévőkről és a remélt béremelésről. A tömeg rendkívül elkeseredett volt a teljes bizonytalanság miatt, s végül is úgy döntöttek, hogy tüntető felvonulást rendeznek a DGT igazgatósága előtt, követelve a béremelést, s egyben segítséget nyújtva a föld alatt sztráj kólóknak. A tömeg „Kenyeret!", „Több kenyeret!" kiáltásokkal indult el, menet közben egyre növekedett, mert a községben csatlakoztak hozzájuk a vasasiak és somogyiak is. Már 400-500-an voltak, amikor Mecsekszabolcs felé indultak. A két községet elválasztó hegyen, a Csertetőn felfelé haladva, hogy az utat a meredeken könnyebben tegyék meg, faágakat törtek az útmenti erdőben, támasztékként. A mecsekszabolcsi csendőrőrs telefonon tudomást szerzett a közeledő tüntető menetről, s utasítást kapott, hogy akadályozza meg azoknak a községbe való bejutását. Az őrsparancsnok előbb egy kéttagú, majd a tömeg nagyságát látva kiegészítésként egy négytagú járőrt küldött a község északkeleti bejárójához. A tömeg ekkorra elérte a Csertetőt. A csendőröket észlelve egy pillanatra megtorpantak, de azután mégis továbbhaladtak azt kiabálva, hogy asszonyokat úgysem bántanak, nem kell félni, ők sem akarnak senkit bántani. Mások a már korábban hangoztatott jelszavakat kiabálták: „Kenyeret, több kenyeret" megtoldva a „Le az osztrák kapitalistákkal", „éljenek a bányásztestvérek". A lejtőn meglódult tömeg egy 8-10 méter széles, vízmosásos torkolatnál találta magát közvetlenül szembe a csendőrökkel, akik felszólították őket a megállásra, illetve visszafordulásra. A tömeg azonban jelszavait hangoztatva tovább mozgott előre. A csendőrök szuronyt szegezve állták el az utat. Erre az elöl lévők megtorpantak, de a lejtős, viszonylag szűk úton a hátullévők lendülete akaratuk ellenére is tovább vitte őket, s elérték a csendőrök vonalát, sőt egyesek azon túl is jutottak. A járőr parancsnoka ekkor fegyverhasználatot vezényelt. A törvényszéki jegyzőkönyv szerint „ . . . a járőr három tagja hátralépve egy-egy lövésből álló össztüzet adott le a tömegre, ennek hátrább álló férfitagjaira. A lövések hallatára a tömeg: „Nem kell félni, csak vaktöltény volt!" kiáltásokat hallatva tovább nyomult előre. Látva, hogy az első fegyverhasználat eredménytelen maradt, újbóli visszafordulásra és szétoszlásra hívta fel a szembenállókat azzal, hogy további előnyomulásukra a tűzparancsot meg fogja ismételni. A helyzet erre sem változván meg, újból tüzet vezényelt. Ekkor mind a négy csendőr adott le egy-egy lövést, amelynek több találata volt, és ennek következtében többen összeestek, többen védelemként földre feküdtek, sikoltozás támadt, s a tömeg egy része viszszafelé menekülni kezdett... A fegyverhasználatnak három halálos áldozata és több sebesültje lett." A lövések következtében Keller János hosszúhetényi bányász a helyszínen, a pécsi klinikára szállított Hegedűs Mihály vasasi bányász este, Faitig Imre somogyi bányász pedig hajnalban meghalt.

200 A munkásokkal szembeni kegyetlen sortűz hírére óriási méretű elkeseredettség, riadalom támadt a bányatelepeken. A főszolgabíró szesztilalmat rendelt el, a karhatalmi alakulatokat fokozott készültségre utasították. A hír gyorsan elterjedt az egész országban. A külföldi lapok budapesti tudósítói jelezték, hogy másnapra Pécsre érkeznek. A vállalat helyi vezetése egyidejűleg megbeszéléseket folytatott Béccsel, Budapesttel, a továbbiakban követendő eljárást illetően. A DGT vezetői közben olyan értesülést szereztek, hogy a bányászok