Szita László (szerk.): A baranyai - pécsi munkásmozgalom története 2. - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1985)

GAZDASÁGI VÁLSÁG ÉS A SZOCIALISTA MUNKÁSMOZGALOM

3. Az 1957. évi bányászsztrájk - csertetői sortűz A fentiekből kitűnik, hogy ezektől a tárgyalásoktól a munkásokat ténylegesen kielégítő eredményt várni nem lehetett. Az idő múlásával csökkent a munkások türelme is, egyre többet érdeklődtek a bányaművek vezetőitől a folyamatban lévő tárgyalásokról 1937. február 23-án éppen egy ilyen értesülés vezetett a sztrájk kirobbanásához. Stubna Győző bányafelügyelő, a vasasi üzem vezetője, a bányászok egy csoportja előtt kijelentette, „hogy béremelésük ügyében valószínű, hogy valahol valakik tárgyalnak, habár ő nem ismeri a dolgokat." Szavait a bányászok úgy értelmezték, hogy nem is folynak tárgyalások, s őket eddig csak hitegették, félrevezették.

255 A délután 2 órakor leszállt 265 személyből álló műszak tagjai elhatározták, hogy földalatti éhségsztrájkkal fogják kényszeríteni a vállalatot követeléseik teljesítésére. Sztrájkbizottságot hoztak létre Szauerwein József indítványára, amelynek tagjai az indítványozón kívül Kuppi István, Márk Győző, Stockei György, Dózsa János /X.

256 A munkásvezetők üzenetet küldtek délután 3 óra tájban, hogy mindaddig, míg a folyamatban lévő tárgyalásokról nem kapnak értesítést, a munkát abbahagyják és a föld alatt maradnak.

257 A sztrájk kirobbanása megdöbbentette a szociáldemokrata vezetőket is. Nem számoltak vele. Tolnai az előző héten Vasason tartott gyűlésen ki is fejtette, hogy az ország legveszélyesebb bányája a pécsi, aihol a sújtólég és a különböző mérgesgázokkal telített levegő rendkívül romboló hatással van az emberi szervezetre. Az 1934. évi éhségsztrájknak a súlyos nyomait még mindig sok bányamunkás viseli. A munkásság amúgy is nagymértékben leromlott egészségi állapotában a bánya mélyében való tartózkodás, az éhezéssel párosulva, a gyengébb szervezetűekre katasztrofális hatású lehet. A Thomen-aknánál kitört sztrájk hatására rövidesen megjelent a kivezényelt karhatalom. A pécsi honvéd vegyesdandár parancsnoksága az alispán kérésére fél-fél századot vezényelt ki a vasasi és mecsekszabolcsi bányatelepekre. (1-1 puskás és 1-1 géppuskás szakaszt.) A vállalat és a hatóságok arra törekedtek, hogy a sztrájkolókat elszigeteljék. Este 8-9 óra felé mintegy 3-400 főnyi tömeg indult el a Thomen-akna felé, mikor szembe találta magát az 5 főnyi csendőrkülönítménnyel, amely a csendőrlaktanya előtt feltartóztatta őket. A tömeg, bár a csendőrszuronyok közvetlen közelébe jutott, végül is nem tudott eljutni az aknához, hogy biztosítsák a föld alatt lévőknek az összeköttetést. Este közzétették a vállalat hirdetését, amelyben közölték, hogy a sztrájkolok hozzátartozói nem vásárolhatnak az élelemtárakban. A sztrájk kirobbanása utáni éjszaka ezek után már eseménytelenül, de hallatlan feszültségben telt el. A sztrájkolok megállították a bánya karbantartását szolgáló szivattyúkat, s nem engedték munkába állni az üzembiztonság fenntartására leküldötteket sem. Február 24-én a bányaigazgatót a főispán helyzetjelentés adására szólította fel. Eszmecseréjük során egyetértésben voltak abban, hogy sztrájkolókkal nem tárgyalnak, s hogy a rend helyreállítása végett a hangadókat el kell távolítani az üzemből. Nézetkülönbség lényegében csak abban mutatkozott, hogy a főispán változatlanul kitartott amellett, hogy a vállalatnak vissza kellene vonni a 8%-os bércsökkentést,