Szita László (szerk.): A baranyai - pécsi munkásmozgalom története 2. - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1985)

GAZDASÁGI VÁLSÁG ÉS A SZOCIALISTA MUNKÁSMOZGALOM

s akkor a rend helyreállna.

258 Az igazgató a társaság teherbíróképességére hivatkozva ezt továbbra is elutasította. A vállalatnak tökéletesen sikerült elszigetelnie a föld alatt sztrájkolókat. Teljes üzemszünetet rendeltek el, miután a délutáni műszakok a többi aknákból feljöttek, mivel nem kaptak hírt a sztrájk kirobbanásáról. 1937. feburár 24-én délelőtt Raub János és Hrubi Ferenc szociáldemokrata szakszervezeti vezetőségi tagok Stubna Viktor bányafelügyelőtől kérték, hogy kapcsolatot teremthessenek a sztráj kólókkal telefonon. Tájékoztatni akarják őket arról, hogy a többi aknáknál nem került sor munkabeszüntetésre, illetve arról, hogy a főispán nem hajlandó mindaddig tárgyalni, míg fel nem jönnek. Stubna mindezekhez hozzátette, hogy azt is közöljék a lent lévőkkel, hogy a szivattyúk működésének megakadályozásával, a bányabiztonsági bejárás meggátlásával törvénybe ütköző cselekedetet követnek el. Ezt áz üzenetet már előző nap délutánján a pécsi főszolgabíró is megkísérelte írásban eljuttatni a sztrájkolókhoz, azok azonban a bejárásra leszállt bányászoktól nem vették át az üzenetet.

259 Időközben visszatért a bányából az a négy aknász, akit a bányafelügyelő bejárásra leküldött. Ezek közölték, hogy nem jutottak be a munkahelyekre, mert a bejáratok be vannak deszkázva. A sztrájkolok közölték velük, hogy a bejárást maguk is elvégzik, a lovaknak adnak enni, s nem hajlandók senkivel tárgyalni, élelmet nem fogadnak el. A helyzetről tájékoztatta a bánya vezetése Alliquander Ödön miniszteri tanácsost, akinek válasza egyértelműen tükrözte azt az egységet, ami a kormányzat és a vállalat képviselői között kialakult a sztrájkolókkal szemben. „A bányában sztrájkolókat levegőnek A sztrájkoló bányászok 1937 februárban