Szita László (szerk.): A baranyai - pécsi munkásmozgalom története 2. - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1985)

GAZDASÁGI VÁLSÁG ÉS A SZOCIALISTA MUNKÁSMOZGALOM

kára ,,Levél a bányász testvéreinkhez" címmel sztrájkellenes füzetet bocsátott ki. Ezt Hosszúhetényben már nagyobb számban szét is osztották, elsősorban szociáldemokrata munkások között.

249 Február 9-én a Magyarországi Bánya- és Kohómunkások Országos Szövetségének nevében Bertrandt Antal memorandumot küldött a DGT igazgatóságához. Ebben megfogalmazzák, hogy a vájárkereset érje el a 6 pengő átlagot, és ehhez arányosan állapítsák meg a többi munkások béreit. Hivatkozik a vezérigazgató korábbi pécsi látogatása során tett kijelentésére, amely szerint a szénpiac kedvezőbb alakulása esetében minden újabb kérés nélkül emelni fogják a béreket. Időközben a termelés növekedett, a szénpiaci helyzet is javult, ennek ellenére a régi keresetek fennállnak, ugyanakkor az élelmezési és ruházati cikkek ára az utóbbi időben jelentősen emelkedett.

200 A DGT február 13-án nyújtotta át Tolnai Józsefnek írásbeli válaszát, amely a MBKOSZ központjának volt címezve. Ezt követően a DGT összes bányatelepein kifüggesztették Korwik Ottó vezérigazgatónak a bányamunkássághoz intézett felhívását. Ugyanakkor a bányaigazgatóság, mivel meg volt győződve, hogy az elutasító válaszok az elkeseredett bányamunkásságot a munka beszüntetésére fogják késztetni, üzemszünetet rendelt el a bánya egész területére.

251 A béremelési kérelem elutasítására a vállalatot ösztönözték a többi szénbányák vezetői is. Dormándy Géza budapesti igazgató feljegyzése szerint Chorin Ferenc, a GYOSZ elnöke, a Salgótarjáni Kőszénbánya RT. elnöke kijelentette, hogy óvakodni kell minden béremeléstől, mivel az információja szerint a kormánynak sem volna kellemes. „ . . . a megállapítható drágaságra való tekintettel veszélyes a béremelések lavinájának megindítása, mert lehetséges, hogy azt azután megállítani nem sikerül és nincs olyan költségvetés, ami azután azt el tudná viselni. Ugyanúgy nyilatkozott a Nemzeti Bank elnöke is.

252 Február 17-én Pécsett, a szociáldemokraták vezetőségi ülést tartottak, határozatot azonban nem hoztak, hanem másnapra Somogyra összvezetőségi ülést hirdettek. A gyűlésen elfogadott állásfoglalásról Tolnai levélben értesítette a DGT pécsi vezetését. Az „összvezetőségi ülés sajnálattal vette tudomásul" a bérmemorandumra adott választ, s abban a reményben, hogy a Társaság a tárgyalást megfelelő időben folytani kívánja, s a mozgalom miatt senkivel szemben retorziót alkalmazni nem fog. Egyben azt is kijelentik, hogy tartózkodni fognak a sztrájk provokálásától. „ . . . a munkásság bizalommal várja a bányaművek gazdasági helyzetének megjavulása esetére kilátásba helyezett béremelést és addig is minden sztrájkmozgalomtól tartózkodni fog." A vállalat azonnali válaszában közölte, hogy a levélben foglaltakat tudomásul vette, és a bányamunkásság kérésének megfelelően kijelenti, hogy a mostani bérmozgalomból kifolyóan senki ellen retorzióval élni nem fognak, és február 19-én az üzemszünetet felfüggesztik.

253 Az összvezetőségi ülésen kialakult hangulatról, s a hozott határozatnak a munkások részéről várható fogadtatásáról ad képet Raub János vasasi szakszervezeti vezetőnek az a bejelentése, hogy egyedül ezt a döntést nem hozhatja megbízóinak tudomására, mert annak beláthatatlan következményei lehetnek. így került sor arra, hogy Vasason a Fischer-féle vendéglőben közel 600 összegyűlt munkás előtt Tolnai ismertette az összvezetőség állásfoglalását. A tájékoztatás nagy elkeseredést váltott ki. A pécsi járási szolgabíró jelentésében egyértelműen úgy ítélte meg a helyzetet, hogy ha segítség hamarosan nem érkezik, „úgy a munkásság elkeseredettsége beláthatatlan következményű cselekedeteket válthat ki." A munkásszervezetek tevékenységét, a bányatelepeken folyó eseményeket, az ott