Szita László (szerk.): A baranyai - pécsi munkásmozgalom története 2. - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1985)
GAZDASÁGI VÁLSÁG ÉS A SZOCIALISTA MUNKÁSMOZGALOM
A vállalat stratégiáját jól tükrözik a fentiek. A szociáldemokrata vezetők elképzelését pedig nyomon követhetjük Bertrandtnak, a bányamunkások egy taggyűlésén elmondott beszéde alapján. A szervezkedés fontosságát hangoztatta, kijelentette, hogy addig ők vezetők nem harcolhatnak eredményesen, míg a bányamunkások többsége a hátuk mögött nincsen, mert mindaddig a munkaadók és a kormány a szemükbe vághatják, hogy nem ők képviselik a munkásságot. Példaképpen a komlói munkásokat hozza fel, akik csaknem minden munkást felvilágosítottak, s bevittek a szakszervezetbe. Azóta megszűnt a durva bánásmód, s nyilván ugyanez történne a DGT-nál is, hasonló szervezeti eredmények után. Elmondta, hogy 9 hónapja már kérték az iparügyi minisztériumtól a legkisebb munkabér megállapítását a bányászok részére, de azóta sem történt semmi. Most ismét kérvényt fognak beadni, melyben a negyvenórás munkahét bevezetését fogják kérni, s a legkisebb munkabér megállapítását és a bányamunkásság részére üdülési szabadság rendszeresítését. 241 Tolnai az őszi és téli segélyek elosztásáról és az előléptetésekről beszélt. Kijelentette, hogy a szanált napok száma az ő közbenjárására csökkent, s ez azt is jelenti, hogy nagyobb lesz az őszi segély összege, mert azt a szeptemberi kereseteknek megfelelően fogják megállapítani. Élesen kikelt azok ellen, akik kétségbe merik vonni a szociáldemokraták hazafiságát, kijelentve, hogy vannak olyan jó hazafiak, mint bármelyik más pártnak a tagjai. Ezt már bebizonyították az I. világháború alatt is, s egy eljövendő háborúban is számíthatnak a bányamunkásságra, mint ahogy ők is számítanak jelenlegi nehéz helyzetükben a kormány támogatására. Végül felhívta a munkásságot a szervezkedésre. 242 Mindkét megnyilatkozásból kitűnik, hogy ezek a vezetők egyértelműen a párt felső vezetésének álláspontján vannak, s ennek helyességéről igyekezték meggyőzni a bányamunkásokat is. E követelések részben szinkronban voltak a kormány, illetve a bányatársaság tervezett intézkedéseivel. Az elérésükhöz felhasználni kívánt eszköz - a kérvényezés, a már oly sokszor eredménytelennek bizonyult módszer. A siker reményét a nagyobb szervezettségben fogalmazták meg. A nagyobb létszám azonban csak passzív - nyomaték, amelynek közvetlen részvételére nem apellálnak. A gyűléseken megjelenők létszámából, a rendőrségi, csendőrségi jelentésekből egyértelműen kitűnik, hogy ha nem is robbanásszerűen, de növekvőben van a szakszervezeti és párttagok létszáma. Viszonylagos nyugalom van, de emögött mindig érzik a feszültséget. Egyetlen olyan megfigyelői jelentéssel nem találkoztunk, amely ne fogalmazta volna meg, hogy a közeli jövőben várható a bányamunkásság újabb mozgalma. 1936 október legelején már konkrét sztrájkelőkészületek folynak. Ennek kitörése az őszi segélyek kiosztása után várható, kiindulási pontja Mecsekszabolcs. Előkészítését Hesz Márton szabolcsi bányász irányítja, aki állítólag kapcsolatban áll a KMP-vel. A követelések legfontosabb részét ismét a 6, illetve 8%-os bércsökkentés megszüntetése fogja képezni. 24 ' 5 A szociáldemokraták szervezkedésének ellensúlyozására szervezett Nemzeti Munkaközpont bányászszervezete szeptemberben küldöttséggel kereste fel az ipari és pénzügyminisztert, s feltárták előttük a bányászság sérelmeit. Nagyobb arányú szénrendelést kértek a kormánytól a DGT részére, továbbá a heti hat munkanap bevezetését és sürgették a nyugdíjjárulék felemelését. A tervezett sztrájk Tolnai és Bertrandt fellépésének hatására elmaradt, akfk ugyanakkor azt is közölték Raub
