Szita László (szerk.): A baranyai - pécsi munkásmozgalom története 2. - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1985)

GAZDASÁGI VÁLSÁG ÉS A SZOCIALISTA MUNKÁSMOZGALOM

János vasasi szakszervezeti elnökkel, hogy egyelőre nem jelennek meg a munkások körében, mert a párt érdekében el akarják kerülni a gyűléseknek még a látszatát is. November 22-én a pécsi Munkás Otthonban a pécsi és a komlói bányászok vezetőségi ülést tartottak, amelyen önálló bányásztitkárságot hoztak létre. Tolnai a titkárság létesítésével összefüggésben kifejtette, hogy mindaddig nincs gyakorlati jelentősége a sztrájknak, amíg a bányászok nem tömörültek egy nagy és egységes szervezetbe. Ennek az egységnek a kialakítása érdekében határozta el a központ jóváhagyásával a pécsi szociáldemokrata vezetőség az új bányásztitkárság létrehozását. A titkárság székhelye a központi fekvésű Meszes-telep. Bányásztitkárrá Lovas Ferenc pécsi kereskedősegédet választották, aki korábban már Tolnai mellett tevékenykedett. Feladata a szervezésen túl a bányamunkások mindennapi ügyesbajos dolgainak az intézése. November 25-én küldöttséget menesztettek az iparügyi miniszterhez, ez azonban minden eredmény nélkül tért vissza.

2

''''

1 Az időközben egyre emelkedő élelmiszerárak miatt a megélhetési viszonyok a korábbiakhoz képest is jelentősen romlottak. Mecsekszabolcson december végén, január elején 1 kg marhahús 1,60 P, 1 kg kenyér 0,40 P, a zsír kilója 2,0 P. Ugyanakkor az egy keresővel rendelkező 5-6 tagú családok a szanált napok következtében 80-85 pengős havi keresettel rendelkeznek, amiből képtelenség elfogadható szinten étkezni és még ruházkodni is. A telepen nagyszámmal vannak olyan családok, akik csupán kenyéren, babon és burgonyán élnek. A helyzet kilátástalansága miatt a sztrájk kirobbanásával bármikor számolni lehet. A bányászok körében újabb memorandumakció kezdeményezéséről tárgyalnak, amit a DGT-hez kívánnak eljuttatni, Tolnaiék az iparügyi miniszternek személyesen valamelyik szociáldemokrata országgyűlési képviselővel együtt kívánnak kérelmet eljuttatni.

245 A memorandumok megfogalmazása azonban ismét elmaradt. Helyette Tolnai február 6-án panasznapon egy bányamunkás-küldöttséggel felkereste a DGT pécsi igazgatóságát, ahol a távollévő igazgató helyett a bánya ügyésze fogadta a küldöttséget. A munkásság követelései a 6, illetve 8%-os levonás megszüntetése, az előléptetések rendezése, az üdülési szabadság szabályozása, a pénzbüntetésnek a fizetéssel való arányosítása. Az előterjesztettekre azt a választ kapták, hogy az élelemtárakban az igazgatóság a napi kereskedelmi áraknál jóval olcsóbb élelmiszert juttat a munkásság rendelkezésére, s tervbe vették a szanált napok megszüntetését is, ami máris több mint a 8%-os levonás. Az előléptetések, pénzbüntetések kérdésében a válasz lényegében az volt, hogy a jelenlegi gyakorlat is megfelel a kívánalmaknak. A küldöttség minden konkrét megegyezés nélkül távozott.

246 Ezután úgy határoztak, hogy a főispánhoz is elmennek, akit arra kérnek, hogy eszközölje ki az állami szénrendelés növelését, mert a jövedelmek növekedése csak ebben az esetben lehetséges. Február 8-ára az alispánhoz terveztek küldöttséget meneszteni, hogy közreműködését kérjék a bányászok helyzetének javításához.

247 A küldöttségjárások elmaradtak annak ellenére, hogy a vasasiak elhatározták, hogy sikertelenség esetén 14-én ismét összejövetelt tartanak a vasasi szakszervezet helyiségében és akkor döntenek arról, hogy mikor nyúljanak a földalatti sztrájk eszközéhez. A nyomozói jelentések arról számolnak be, hogy a munkásság feltűnően sok élelmiszert vásárol a bányatelepek élelemtáraiban, ami a sztrájkelőkészület jele, mert annak kirobbanásakor a vállalat az élelmitárakat bezárja.

248 A sztrájkhangulat ellensúlyozására Stamler Béla, a Nemzeti Munkaközpont tit-