Szita László (szerk.): A baranyai - pécsi munkásmozgalom története 2. - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1985)

GAZDASÁGI VÁLSÁG ÉS A SZOCIALISTA MUNKÁSMOZGALOM

a munkások nem voltak képesek egységes fellépésre, s ez szükségszerűen Gömbös tervei megvalósításának kedvezett. Heim Józsefet, a mecsekszabolcsi szakszervezet elnökét azzal vádolták, hogy Brogly megfizette, és ezért a NEP-et támogatta. A helyi vezetők egy részének ingadozó magatartása, másoknak nyílt szakítása a szociáldemokrata szervezetekkel egy általános bomlási folyamatnak volt jól érzékelhető része. Az MSZDP-nek nem voltak eszközei a folyamat megállítására. Tolnai József ugyan minden lehetséges fórumon a szervezettségben rejlő erőről beszél, s arról, hogy ha a párt meggyengül, valóban bekövetkezik a miniszterelnöknek az a Szegeden kilátásba helyezett lépése, hogy a pártot fel fogják oszlatni.

220 Annak, hogy a bányamunkások tömegesen otthagyták a szakszervezetet és a pártot, a bizalmiak abban látták az okát, hogy a párt nem eléggé erélyesen képviselte a munkások érdekeit, a bérkérdésben halogató taktikát folytatott, s ezért elveszítette a munkások bizalmát. Jellemző, hogy Pécsbányatelepeh, ahol 1934 novemberében 1000 körül volt a szakszervezethez csatlakozók száma, 1935 áprilisában már csak 458 tagot tartottak nyilván, tagdíjat azonban csak 235-én fizettek. Ugyanakkor hetek óta ismét két szanált nap volt a bányánál, s csökkent a műszakonkénti kereset. Mindezek ellenére a rendőrségi megfigyelők szerint teljes a csend és a nyugalom. Ennek fő okát a megfélemlítésben látják. Elterjedt az a hír, hogy a vállalat nagyobb számú munkást el akar bocsátani. Egyértelműen beigazolódott, hogy a szociáldemokrata vezetés nem képes a tömegek megtartására. A szervezettségben rejlő erőre való hivatkozás, a passzivitással párosulva csak oda vezethetett, hogy azok, akik elsősorban helyzetük javítását várták a párttól, s nem sokkal korábban ezért léptek soraiba, néhány hónapig tartó reménykedés után otthagyták. A vezetők pedig továbbra sem terveztek akciókat. 1935 július végén Korwik Ottó, a DGT vezérigazgatója ismét a bányatelepen járt, s ennek során Mecsekszabolcson fogadta a bányamunkások képviselőit. A küldöttségben képviselve voltak a szociáldemokraták, a keresztényszocialisták és a gazdasági nemzeti szövetség tagjai. A vezérigazgató ismét a vállalat nehéz helyzetére hivatkozva teljesen elzárkózott a 8%-os bérlevonás megszüntetésétől. ígéretet tett ugyanakkor arra, hogy a munkásság jó viselete, a termelés zavartalan folytatása esetén nem zárkózik el attól, hogy október folyamán a munkabéreket valamilyen formában javítsák.

227 Esetleges zavargások esetére a legszigorúbb rendszabályok alkalmazását helyezte kilátásba. Keszler István a vasasi bányászok nevében ezek után is kérte a 8% visszaadását, s a külszíni munkások bérének rendezését és a fokozatos előléptetést, és ezekre határozott választ kért. Kérését a többi szervezetek képviselői csak részben támogatták, elhagyva abból a bércsökkentés megszüntetését. A vezérigazgató korábbi állásfoglalásának megismétlése mellett a jelentéktelenebb kérésekkel az üzemvezetőhöz utasította őket. A lényegében teljesen eredménytelen küldöttségjárás után a hangulat rendkívül rossz volt a bányatelepeken. Egyesek ismét a fold alatti éhségsztrájk gondolatával foglalkoztak, de nem sok követőre találtak. A keresztényszocialisták, a gazdasági nemzeti szövetség egységesen elzárkóztak. A szociáldemokrata bizalmiak Somogyon tartott összejövetele is úgy határozott, hogy elejét kell venni minden sztrájkhangulatnak, mert „az ország több városában amúgy is munkássztrájkok vannak, s ha most a bányamunkásság is sztrájkhoz folya-