Szita László (szerk.): A baranyai - pécsi munkásmozgalom története 2. - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1985)
GAZDASÁGI VÁLSÁG ÉS A SZOCIALISTA MUNKÁSMOZGALOM
modna, ezt esetleg politikai sztrájknak minősíthetik". Ezek után úgy határoztak, hogy a DGT igazgatóságához és a főispánhoz beadványt nyújtanak be, melyben a 8%-os bércsökkentés visszaadását kérik. Ez a döntés jól mutatta, hogy nem voltak képesek megfelelő cselekvési irányt találni. A magasabb fórum által már egyértelműen elutasított kérés megismétlése lényegében semmivel nem volt több, mint a belenyugvás, a cselekvés látszatának keltése. Az ülés némileg több határozottságot mutatott Bartos József pécsbányatelepi bányász elbocsátásának kérdésében. Bartos részt vett a január 31-i föld alatti sztrájkban, s ekkor egy, a bányából kiszállni akaró társát visszatartotta erőszakkal, amiért személyes szabadság megsértése címén 8 napi fogházra ítélték. Ennek következtében a bányamunkarend alapján azonnal elbocsátották. A rendőrkirendeltség vezetőjének véleménye szerint a bánya minden lehetséges alkalmat felhasznál arra, hogy a nem kívánatos munkásoktól megszabaduljon, s most is ezt tette. Visszavételét korábban már kérték a bánya vezetőségétől, de az megtagadta. Ezért most állást foglaltak egy öttagú küldöttségnek a főispánhoz menesztésében, hogy kérjék közbenjárását az ügyben. Egyben elhatározták, hogy sikertelenség esetén rövid tüntető sztrájkot rendeznek. Ha ez sem vezetne eredményhez, beszüntetik a munkát, mert különben másokat is elküldenek, akik exponálják magukat a munkások mellett. A küldöttség a főispán betegsége miatt nem tudott eleget tenni feladatának. 228 Nem került sor a memorandum elküldésére sem, mert egy később tartandó összvezetőségi ülés határozatától kívánták függővé tenni, s a bányamunkásság összsérelmének megfogalmazását kívánták - most már - a kereskedelemügyi miniszter elé terjeszteni azzal, hogy rendeljen el egy rendes béregyeztetési tárgyalást, amelyen a minisztérium is képviseltetné magát. A rendőrségi megfigyelők a memorandum elhalasztását, a kedvezőtlen válasz esetére tervezett sztrájk kérdésében kialakult nézetkülönbségeket úgy értékelték, hogy ezek a vezetőség kudarctól való félelmének a mutatói, illetve abból a tényből fakadnak, hogy a bányamunkásság nagyobb része nem akar most sztrájkolni. Ebből azután azt a következtetést vonták le, hogy az egész bérmozgalom mögött Tolnai és Bertrandt, illetve a bányatelepek szociáldemokrata vezetői állnak, akik azért tartják alkalmasnak most az időt, mert Pécsett az építőmunkások kisebb tüntető sztrájkot szerveztek július 27-én, s ennek az eredménye 7-8%-os átlagos béremelés volt. 229 Augusztus 6-án Vasason, a Thomen-aknánál a bányamunkások reggel 6 órakor 5 perces, 14 órakor pedig 7 perces figyelmeztető sztrájkot szerveztek. Követelték, hogy szakmánybéreiket a bányaigazgatóság állítsa vissza a 8%-os bércsökkentést megelőző időszak színvonalára. A bányászok küldötteinek még aznap történő fogadására kérték az igazgatóságot azzal, hogy ellenkező esetben a szakmánybérek felülvizsgálását felsőbb helyen fogják kérni. Délután 3 órakor az igazgatóság megbízottja Vasason fogadta a bizalmi férfiakat. A munkásság képviseletében Keszler István csillés, Cseke József I. vájár, Raub János segédvájár, Hrubi Rezső vájár és Sterl József vájár kérték: l.A szakmánybéreket úgy állapítsák meg, mint amilyenek 1933 júniusában voltak. Jelenleg nem kérik a 8%-os bércsökkenés megszüntetését, mert belátják, hogy a vállalat helyzete is súlyos, csak azt kérik, hogy a vállalat vizsgálja felül a szakmányokat, mert a vezérigazgató utolsó ittléte alkalmával kijelentette, hogy „Nur die 8% haben Wir Euch abgezogen."
