Szita László (szerk.): A baranyai - pécsi munkásmozgalom története 2. - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1985)

GAZDASÁGI VÁLSÁG ÉS A SZOCIALISTA MUNKÁSMOZGALOM

tartási munkák, elvégzendők és a munkára jelentkező és az üzem által berendelt munkások tartoznak ezen fenntartási munkákra pontosan megjelenni. c) A szombati napon kívül még tartandó üzemszüneti napokon úgy, mint az elmúlt hónapokban állandóan szokásban volt, a széntermelés céljából berendeltek a munkát kötelesek, teljesíteni, ami mellett az üzemvezetőségek gondoskodni fognak arról, hogy az egyes munkások, az egyes kerületeken belül és hónapokon belül a lehetőség szerint egyenlő mértékben teljesíthessenek műszakot. ... a munkások teljesített műszakjai ki lesznek függesztve hetenként. 2. A társulati lakásban lakók által fizetendő lakfenntartási és világítási költséghozzájárulás f. é. december 1-től kezdve az eddigiek felére lesz csökkentve. 3. A munkásoknak a keresettebb szenet termelő aknákhoz való áthelyezése csak bizonyos határok között mozoghat. 4. Amennyiben újabb munkaerő felvételére lehetőség lesz, elsősorban meglevő bányamunkásaink családtagjait fogjuk figyelembe venni. 5. Áthelyezéseknél a munkások állandó lakóhelyét a lehetőség szerint figyelembe vesszük. 6. Azon társasági házakban, amelyekben villanyvilágítás még nincsen, azt fokozatosan be fogjuk vezetni." A továbbiakban tartalmazza még a hirdetmény a porció tűzifa emelését, Henrich-tclepi kútspítést, a távolabb lakó bányászok által a munkahely megközelítésekor használt világítóanyagának megfizetését, a szabadság megadásánál az eddigieknél enyhébb eljárást, a hét éven aluli gyerekek napköziben történő elhelyezését (Szabolcson, Vasason), a társasági házakban a rokonok nagyobb számban történő befogadásának engedélyhez kötését, György- és Rückeraknák munkásainak 4,30-kor levegővel működő hangfúvókkal való ébresztését.

19f! Olyan pontok is bekerültek tehát, amit a memorandum nem tartalmazott, de számos kérdés ki is maradt, ami abban szerepelt Az viszont kétségtelen, hogy a leglényegesebb kérdésekben megállapodás jött létre, s elsősorban azért, mert nagy volt a kompromisszumra való készség a szociáldemokrata vezetőkben. A szanált napok vonatkozásában kétségtelenül javult valamit a helyzet, de továbbra sem szűnt meg az egyes bányakerületek foglalkoztatásában meglévő különbség. A lakfenntartási járulék 50%-os csökkentése is kompromisszum, hiszen korábban ennek teljes megszüntetését kérték. Az a tény, hogy a tárgyalások során a szakmánybérek emelése, a 6-8%-os bércsökkentés megszüntetése, elő sem került, azt látszik bizonyítani, hogy az elmúlt időszakban rendkívül jelentős szervezeti fejlődést elért szociáldemokrata párt bizonyítani akarta, hogy képes eredményesen tárgyalásokba bocsátkozni a bánya vezetésével. A kompromisszum eredményei nem voltak olyan nagyságrendűek, hogy ne kellett volna számolni - akár csak rövid távon is - az elégedetlenség újabb 'hullámával. A sztrájk utáni hangulatban csatlakozók magatartása rendszeres felvilágosító munkát, s folyamatos gyakorlati politizálást követelt. Az MSZDP a feladatnak ilyen formában nem tudott megfelelni. A párt központi kiküldöttei megnyilatkozásaikban egyoldalúan az elért eredményekkel való megelégedésre, nyugalomra szólították fel a munkásokat. Azzal érveltek, hogy ezeknél az eredményeknél többet elérni nem lehet, s egy újabb sztrájk még a meglévőt is veszélybe sodorná. Ezek után, annak ellenére, hogy a szervezetbe belépett bányászok és bányászfeleségek száma még mindig emelkedőben volt, egyre gyakoribbak az olyan megnyilatkozások, hogy a november 26-i megállapodással becsapták a munkásokat. Demagóg vélemények alakultak ki és hatottak, mint pl. amit Trecskó János vasasi főbizalmi mondott: „Most már a munkásoknak kell a bányában dirigálni és nem az uraknak . . . Ha az urak jól éLhetnek, akkor mi is vívjuk ki, hogy ezentúl jól éljünk . . . Ne engedjük magunkat az urak által az orrunknál fogva vezetni, hanem harcoljuk ki magunknak a megkívánt jogot és a jobb megélhetést."

199