Szita László (szerk.): A baranyai - pécsi munkásmozgalom története 2. - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1985)
GAZDASÁGI VÁLSÁG ÉS A SZOCIALISTA MUNKÁSMOZGALOM
A rendőrség tudni vélte, hogy a vasasi szociáldemokrata szakszervezet tagjai tervbe vették, hogy saját élelmiszertárat építenek, hogy egy esetleges sztrájk esetén élelmezésüket önmaguk oldhassák meg. Addig is, míg a saját élelemtárat felépítik, a vezetők érintkezésbe léptek több vasasi kereskedővel és mészárossal, akik a bányamunkásságot élelmi- és egyéb árucikkel ellátnák és hiteleznének sztrájk esetén is. November közepén a vasasi szakszervezet vezetői a Kereskedelemügyi Minisztériumban tárgyaltak egy oda benyújtott memorandum tárgyában. Ennek tartalma: 1.5 pengő alapbér a vájárok részére; 2. Lakbér és világítás levonásának eltörlése; 3. A 8%-os munkabércsökkentés megszüntetése; 4. A szanált napok eltörlése, hetenként 6 munkanap; 5. Minden munkás részén, a bányából ismét felszínre került famennyiségből 1 kocsi fa díjmentesen. Ennek a kérelemnek az ügyében tehát lényegében a vállalatnak küldött memorandummal egyidőben tárgyaltak Michnay Árpád miniszteri tanácsossal, aki kijelentette, hogy megérti a panaszokat, de a DGT ügyeibe ninos módja beavatkozni, tárgyalják meg panaszaikat az igazgatósággal. Ezt a választ a munkások csak úgy vették tudomásul, hogy vezetőik közöltek, rövidesen sor kerül az igazgatósággal folytatott tágyalásokra. A minisztériumba küldött memorandum lényegesen nagyobb követelményeket tartalmazott, mint aminek alapján a vállalat vezetésével tárgyalásokat folytattak. Az elért eredmények pedig még azoknak is alatta maradtak, így nagyon természetes, hogy viszonylag rövid időn belül fel kellett hogy erősödjön az elégedetlenkedők hangja. Szapáry főispán december elején a belügyminiszternek erről így számolt be: „A munkásság állandóan újabb és újabb kívánalmakkal lép fel... a megállapodással a munkásság egyáltalán nincs megelégedve, sőt mostan már a munkásság hangulata a kormány ellen is fordult azért, mert a sztrájk alatt kilátásba helyezett állami szénrendelés állítólag nem történt meg . . . Mindezek alapján újabb sztrájk kitörése igen valószínű . . ," 200 A sztrájk kitörésével valamennyi rendőrségi, csendőrségi jelentés számolt. Ennek időpontját minden esetben egészen közelinek vélték, s valami olyan konkrét ténynyel indokolták, ami kiválthatta a munkásság fokozott elégedetlenségét. Mecsekszabolcson a november végi bérfizetésekkor 80-100 munkás üres borítékot kapott, elszámolási cédulával, mert a keresetüket már előzőleg elvásárolták az élelemtárban, és most az élelem árát levonták a bérükből. Egy helyzetelemzés arról szól, hogy ha a munkásság komoly és alappal bíró követeléseit nem oldják meg (bérlevonás megszüntetése, lakbér, villany jelképes térítése, heti 5 munkanap), akkor számolni kell a pécsi szénmedencében a sztrájkok egész láncolatával, a helyzet teljes elmérgesedésével, a követelések vég nélküli megújításával, egy erre építő „szélsőséges" kommunista politikai mozgalommal s ennek következtében előálló forradalmi erjedéssel. Az 1933-as esztendőben a vállalat tisztviselőinek anyagi helyzete is rendkívüli mértékben romlott a korábbi juttatások csökkentése vagy teljes megvonása miatt. Ezért rendkívül nagy körükben is az elégedetlenség. Politikai mozgalom ugyan nem volt észlelhető, de ennek a fenti körülmények közötti kibontakozása nem kizárt. A munkásság és a tisztviselők rossz anyagi helyzete mellett a vállalat az élelemtárakon keresztül még nyerészkedik. Egy összehasonlító kimutatásból kiderül, hogy a DGT egyes cikkeket drágábban adott, mint a kiskereskedők, holott az élelmiszereket nagykereskedelmi áron szerezte be a hasonlóképpen értékesített szén ellenében. 201
