Szita László (szerk.): A baranyai - pécsi munkásmozgalom története 2. - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1985)

GAZDASÁGI VÁLSÁG ÉS A SZOCIALISTA MUNKÁSMOZGALOM

nyek jelentőségét a régió határain túl. Szinte egy új korszak kezdetének minősíti. A következtetés már túloz, nyilvánvalóan azért, mert felismerte a tényleges veszélyt s szeretne elébe menni a várható fejleményeknek.

191 A pécsi bányamunkásság éhségsztrájkjával valóban példát mutatott a harcos elszántságra, az önmagukat sem kímélő áldozatvállalásra, a munkás összefogásban rejlő erőre. Bizonyította, hogy a mozgalom a radikalizálódás irányába halad, hogy bent élnek a munkások közegében azok, akiknek kiirtására, elpusztítására a rendszer minden eszközt felhasznált. Jelenlétüket érzik, de nem tudják konkrét személyekig lebontani a mozgalomról készült részletes elemzések. Vitéz Kudar csendőrszázados a Belügyminisztérium közbiztonsági osztályától határozottan azon a véleményen volt, hogy a rendelkezésére álló adatokból megállapítható, hogy a sztrájk hátterében politikai érdekek szerepelnek. Döntő bizonyítéknak tekinti a KMP KBnak a Komintern Politikai Titkárságához küldött jegyzőkönyvét, amely kimondja: „Leszögezhetjük, hogy ha a pécsi bányamunkásság forradalmi harcát nem is mi kezdeményeztük, de abba való bekapcsolódás olyan taktikaszerűen történt, hogy a vezetés teljesen a párt kezébe került. . .".

192 A KMP tagjainak közvetlen hatását kimutatni a sztrájk menetére nem lehetséges. Az azonban egyértelmű, hogy törekedtek a sztrájk politikai jellegűvé tételére, hatásának kiterjesztésére, kommunista befolyás alatt álló munkásszervezetekben szimpátiasztrájkot kezdeményeztek. A KMP befolyása kétségtelenül fellelhető a sztrájkon belül is. önmaga a föld alatti éhségsztrájk teljesen ellentétes volt a szociáldemokraták mentalitásával, ahol eddig megvalósult, minden országban a kommunisták kezdeményezték, bizonyos hogy ők voltak azok, akik ezeket a példákat követték. Az események kusza folyamatában az is érzékelhető, hogy a szociáldemokrata vezetők magatartása, a sztrájkban résztvevőkre egyre inkább taszító hatással van. Bizalmi férfiaktól követelik, hogy ők is vállaljanak részt az áldozatokban, maradjanak lent a tárnákban. A megegyezés csak nagyon nehezen fogadtatható el s csak azzal, hogy a kormány írásos ígéretét bírják a követelések teljesítése, illetve a panaszok további kivizsgálásának ügyében. Nyilvánvaló, hogy a szociáldemokrata vezetők is felismerték, hogy a sztrájkolókra gyakorolt befolyásuk egyre inkább csökken, s a vezetés a radikális, feltételezhetően kommunista befolyás alatt álló helyi funkcionáriusok kezébe megy át. Ezért igyekeztek a bányával minél hamarabb, jelentéktelen engedmények elfogadásával megegyezni, s az elért eredményeket a bányászokkal elfogadtatni, s meggyőzni őket, hogy a további harcnak nincs értelme. Eredményeket a szociáldemokrata szervezetekhez tartozáson keresztül, a korábban alkalmazott módszerekkel, s egy nagy általános sztrájk fenyegető rémének felszínen tartásával lehet elérni. A munkások jelentős része, a helyzet bonyolultságából következően természetesen nem volt képes pontosan tájékozódni. Az elért részsikerek azt bizonyították, hogy a harc nem volt hiábavaló, a vállalat engedni kényszerült. A helyi szakszervezeti vezetők többsége tevékenységével segítette, bátorította a harcban résztvevő munkásokat. A szervezettségben rejlő lehetőségeket az eltelt napok jól bizonyították. Sokan voltak olyanok, akik ennek a felismerésnek az alapján a sztrájkot követően csatlakoztak a szakszervezethez, a szociáldemokratákhoz. Természetes, hogy ez az alaphelyzet kedvezett az október végén országos agitációs hetet szervező MSZDP-nek. Október 28-án minden községben, ahol a korábbi