Szita László (szerk.): A baranyai - pécsi munkásmozgalom története 2. - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1985)

A MUNKÁSMOZGALOM ÚJJÁSZERVEZÉSE A SZERB MEGSZÁLLÁS UTÁN

latok stb. vezetőinek magatartását. 1921. augusztus 25-1922. január között a bányaigazgatóság és a Pécs városában működő ipari vállalatok 247 munkást bocsátottak el „zömében fiatal munkásokat, akiknek magatartása a békére és az építésre törekvő céloknak nem felelt meg". A munkásmozgalomra nehezedő hatósági nyomáson túl a mozgalom vezetését a legkörmönfontabb módon, egy értéktelen csoport kezébe juttatták. Ennek ellenére a bányamunkások és a pécsi ipari munkásság jelentékeny része kitartott a szocialista mozgalom mellett. Nem volt mód arra, hogy ennek látványos módon jelét adja, de számos adat rávilágít a vezetőség ellen növekvő hangulatra, s a megyére is kiterjedő, ellenforradalmi rendszer elleni megnyilatkozásokra. Már augusztus 28-án a rendőrkapitány nyomozást indított a nemzeti hadsereg, a kormánybiztos plakátjainak rongálói ellen.

41 Flórián Frigyes mecsekszabolcsi vájárt félévi börtönre ítélték, mert társaival szeptember elején a „nemzeti hadsereg bevonulásáról és az emigrációról vitázott..." Kijelentéseiben elítélte azokat, akik behódoltak az új rendszernek. Pásztor Imre szabolcsbányatelepi vájárt szeptemberben gyorsított eljárással ítélték el, mert a rendszert bíráló feliratokkal küldte a felszínre a csilléket.

42 Baumann Emil pécsi polgári országgyűlési képviselő (akit mint pártonkívülit a pécsi pótválasztásokon 1921-ben a szociáldemokrata munkásság is támogatott), 1922 januárjában elmondott interpellációjában rámutatott, hogy Pécsett az ügyészségen 30-40 főt tartanak fogva augusztus 20. óta, és naponta vannak újabb letartóztatások.

43 A Dunántúl 1922. január 8-án beszámolt arról, hogy az igazságügyi minisztérium főügyészhelyettese, Bezegh-Huszágh Miklós a börtönben lévő, s192

1. augusztus 22. után politikai cselekményekért elítélt munkások közül 60 fogoly ügyét megvizsgálta és az amnesztiarendelet alapján szabadon bocsátotta.

44 A rendőrkapitánynak az 1921. augusztus 22.-1922. január 31. közötti időszakban a „közbiztonság helyzetéről készített jelentése szerint öt esetben történt kormányzósértés és 104 esetben kellett hatóság elleni izgatás ügyében eljárni.

45 1922 januárjában tartóztatták le Kovács Ferencet, a Baranyai Szocialista Ifjúmunkás Szövetség egykori vezetőjét, aki illegális munkát fejtett ki.

46 A főispán és kormánybiztos tájékoztatója utalt arra, hogy bár a . . . „főexponensek kiszöktek az országból, feltételezésen túl; biztos információk állnak rendelkezésre, hogy titkos megbízottaik úgy a bányavidéken, mint helyben, tovább fognak működni".

47 Az év végén és különösen 1922 elején a fokozódó gazdasági nehézségek hatása alatt, valamint a szakszervezeti vezetőség tehetetlen vezetése miatt az elégedetlenség fokozódott. A Munkás 1922 januárban a megismétlődő internálások és letartóztatások miatt figyelmeztetni kénytelen a munkásságot, hangsúlyozva: ,, . . . türelmesen intjük a jogosan türelmetlen szociáldemokrata munkásságot, hogy a vezetőség nem fogja födözni sem a végrehajtók, sem a kormány esetleges rosszindulatát. . ,"

48 A jobboldali vezetőség pozícióját két tényező alapjaiban rendítette meg. 1921. október és decemberében nem hozta meg a várt sikert a helyi csoportok szervezése. A munkásság látva a Koller-Weiser-féle vezetés paktálását, távolmaradt a helyi csoportoktól. A vezetés viszont az ígéreteit nem tudta teljesíteni, az internálások és letartóztatások nem szűntek. Az emigrációba kényszerült pécsi munkások és bányászok közül a hazatérést nagyon kevés személynek segítették elő, a visszatérők közül sokat letartóztattak. A helyi csoportokban és szakszervezeti bizottságban a hatósági gyámkodás olyan fokú volt, hogy igen sokan kiléptek a szervezetekből.