Szita László (szerk.): A baranyai - pécsi munkásmozgalom története 2. - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1985)
A MUNKÁSMOZGALOM ÚJJÁSZERVEZÉSE A SZERB MEGSZÁLLÁS UTÁN
Kozma távozásával sem változott meg a helyzet. A szakszervezeti vezetőséget az elkötelezettségek miatt súlyos, most már mind erősebben kompromittáló elszigeteltség fenyegette. Az élelmezési munkások, a földmunkások, ácsmunkások, cipészek, vas- és fémmunkások, építőmunkások kőműves szakcsoportja, a szabómunkások és munkásnők helyi csoportja, keramikai munkások helyi csoportja, famunkások, óraés aranyműves szakcsoport tagsága nem hajlandó tagdíjat fizetni. Könyvtárba a könyveket nem vitte vissza, a gyűléseken nem jelent meg. 49 A jobboldali vezetőség ázsiója megbízói előtt is tovább romlott, amikor akarata ellenére egy sor szakmában bérmozgalom indult meg és több sztrájk keletkezett. 50 A jobboldali szakszervezeti vezetés cselekvőképtelen lett, 1921. végén a munkásság passzivitása miatt csupán szűk körre támaszkodhatott. Ezen nem segített a Munkásban helyenként megütött álradikális hang sem, vagy az emigráció és az internálás ügyében megindított határozottabb akció. 51 1921. november közepére a Koller és Weiser vezette „Pécsi szociáldemokrata szakszervezetek ideiglenes vezetősége" kénytelen volt átadni pozícióit. Koller hátat fordított a mozgalomnak, Weiser igyekezett munkáját áthangolni egy új vezetőség felfogásának megfelelően. 1922. februárig megmaradt az 1921. november 16-án megválasztott Pécsi Szakszervezeti Bizottságban. 52 Az új vezetőséget jellemezve, a főispán augusztus végi jelentésében a következőket írta: „...baloldali érzelműek mellett a legtöbbjük a mérsékelt szocialista irányhoz tartozik ugyan, de a törvénytelen városi uralom idején beválasztatott a nemzeti tanácsba, s mint teljes szocialista meggyőződésű egyének, a szocialista szervezetek alakulásánál számba fognak jönni. . ." 53 A jellemzés megfelel a valóságnak. Legtöbbjük szociáldemokrata funkcionárius, akik a Pécsi Szakszervezeti Tanácsban 1920-1921 között jelentékeny tisztséget töltöttek be, a bal- és jobboldali frakciók között lavíroztak. Weisert kivéve azonban nem exponálták magukat az ellenforradalmi rendszer helyi kormányhatalmasságai előtt. A munkások előtt tekintélyük volt, nem egy közülük három-négy havi börtönbüntetés után szabadult. Ahhoz, hogy a munkásság között a fásultságot, vagy a tudatos szembenállást megváltoztassák, az új vezetőségnek szakítani kellett mindenekelőtt a Koller-Weiser-féle gátlástalan együttműködés politikájával. A munkáslapot olyanná kellett formálni, amely tartalmában kifejezi a szociáldemokrata munkásság követeléseit. Megszüntették a rendőrség és a Kozma által kiépített gyámkodást, a hatóságoktól független, a munkások szociális ügyéért harcolni kész helyi csoportokat, szakszervezeti bizottságot hoztak létre. Ez a feladat is rendkívül nehézségekbe ütközött. Amint a politikai polarizálódás a szakszervezetben érezhetővé vált, lesújtott a rendőrség, és a bányaigazgatósághoz és valamennyi gyár igazgatójának megküldött átiratában arra figyelmeztetett, hogy az igazságügyminiszter amnesztiarendelete folytán Pécsett sok olyan munkás szabadult, akik a megszállás alatt vagy azt megelőző időszakban is a szocialista szervezkedésben nagy gyakorlatot kaptak. Pontos értesüléseim vannak, hogy mindaz a mérsékelt és megnyugtató irány, amely a felszabadulás óta jellemezte a józan munkásságot, megváltozni látszik. A szervezetekben a börtönviselt személyek foglalják el a tisztségeket, ami az eddigi béke felbomlásával fenyeget. Ajánlatos lenne olyan feltételek elé áLlítani ezeket, hogy távozni kényszerüljenek ..."
