Szita László (szerk.): A baranyai - pécsi munkásmozgalom története 2. - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1985)
GAZDASÁGI VÁLSÁG ÉS A SZOCIALISTA MUNKÁSMOZGALOM
„A munkanélküliek egy része várakozó álláspontban van. Nem tudják valóságnak elfogadni, hogy amit évek óta kértek — ami ellen a közvélemény állást foglalt - megvalósul. A legerősebb hatás, ihogy a munkanélküliek nem vállalnak ínségmunkát. Az elmúlt héten még a legnehezebb munkát is vállalták a szakmunkások, de most a könnyebb és szakmunkát sem vállalják. November 1-én Pécsett 2838 munkanélkülit tartottak nyilván, november 15-én 2919-et, ugyanakkor az ínségmunkára út- és épületjavításra alig jelentkeztek. A munkások leplezetlenül oda nyilatkoznak - lesz-e segély s csak ezután határoznak az ínségmunkába való részvételről." Bizonyos, hogy a helyzetről felvázolt kép egyáltalán nem reális, tendenciózus beállítás azért, hogy a következőkben megfogalmazottaknak megfelelő alapot biztosítsanak. „Amennyiben tényleg sor kerül a munkanélküli segélynek a szakszervezetek útján való kiosztására, úgy a munkásság egész tábora kevés kivétellel bevonul a szociáldemokratákhoz. A szociáldemokrata vezetésnek pedig lesz gondja, hogy ezt az előnyt politikailag kiaknázza. Hangoztatni fogja - már eddig hangoztatja, hogy egyetlen alakulatnak sem sikerült a munkásság érdekében az általuk reakciósnak nevezett kormánytól . . . valamit kicsikarni, csak a szociáldemokrata vezetőségnek. Ez a tény oly előny számukra, amely oda vonzza a munkásságot, de félő, hogy a munkásságon kívül a kisiparos és kiskereskedők legnagyobb részét is. Sajnos a keresztényszocialista egyesületek még ezek után sem fogják elérni azt a fokot, hogy eredményesen szembeszálhassanak a szociáldemokrata törekvésekkel. A polgári társadalom minden rétege nagy megdöbbenéssel értesült a szociáldemokraták által hirdetett állításokról. A parlamenti tudósítás után nagy lehangoltság volt érezhető. Félnek, hogy az így nyújtott kezdeti munkanélküli segélynek lesz folytatása, s az ország rövidesen azon országok soraiba jut, amelyek a munkanélküli segélyeken véreznek el.. . Bármilyen kisméretű pénzbeli segély kiosztását is bízza a kormányzat a szociáldemokratákra, ez veszedelmes precedensül fog szolgálni, amelynek folytán a követelődzések folyton nőni fognak, és a munkásoknak az izgatása táptalajt nyer. Minden, a szociáldemokrata alakulaton keresztül nyújtott előny hatványozza a szociáldemokraták erejét." 69 A város vezetésének a véleménye tökéletesen egybe esett az uralkodó osztályok másutt is kifejtett alapállásával. Tiltakozásuk s érvelésük egy a sok közül. Mindezek a kormányt magyarázkodásra késztették. Ernszt népjóléti miniszter kijelentette, hogy „fontos elvi kérdésről van szó, de nincs szó munkanélküli segély osztásról, de ha ez is történne, nem volna szégyen, hiszen Európa legtöbb országában ez megvan. Ami a kormánynak a szakszervezetekkel történt megállapodását illeti, erről nincs szó. Az történt, hogy a szakszervezetek mint más társadalmi kategóriák, eljártak nála, informálták a munkásság nagy nyomoráról, s ennek leküzdésére segítséget kívántak adni. Nem tértek le a természetbeni segélyezés útjáról, de amint eddig is volt pénzbeni segélyezés, ezután is lesz. Amikor a búzaakció során az országban búzát osztottak szét, a fővárosban nem lehetett ugyanezt tenni az ínségesek között. 150 000 pengőt fordítottak erre a célra, de ugyanakkor 1 400 000 pengőt fordítottak olyan tízezreknek a támogatására, akik nem tartoznak a szakszervezetekbe. A kormány magyarázkodott, a szociáldemokraták magyarázkodtak a dolog lényege azonban az volt, hogy az alaphelyzetet tekintve minden maradt a régiben. A munkanélküli biztosítás (segély) kérdése továbbra sem megoldott, az uralkodó osztály ellenállásán megtört a pénzbeni segélyezés nagyobbmérvű kiszélesítése, maradtak továbbra is a karitatív módszerek. A szociáldemokraták pedig tovább folytatták a „helyzetet megértő" türelmes politikájukat a kormány irányába s az ennek megfelelő „nyugtató" csillapító, meggyőző munkát a munkanélküliek nagy tömegei felé. Így azután természetes, hogy a munkanélküliek mozgalmai akaratuk ellenére bontakoztak ki, azokban politikájuk kudarcát látták, illetve a bolsevikok bomlasztó tevékenységét. Saját politikájuk revideálásának gondolatáig nem jutottak el.
