Szita László (szerk.): A baranyai - pécsi munkásmozgalom története 2. - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1985)

GAZDASÁGI VÁLSÁG ÉS A SZOCIALISTA MUNKÁSMOZGALOM

„A munkanélküliek egy része várakozó álláspontban van. Nem tudják valóságnak elfogadni, hogy amit évek óta kértek — ami ellen a közvélemény állást foglalt - megvalósul. A leg­erősebb hatás, ihogy a munkanélküliek nem vállalnak ínségmunkát. Az elmúlt héten még a legnehezebb munkát is vállalták a szakmunkások, de most a könnyebb és szakmunkát sem vállalják. November 1-én Pécsett 2838 munkanélkülit tartottak nyilván, november 15-én 2919-et, ugyanakkor az ínségmunkára út- és épületjavításra alig jelentkeztek. A munkások leplezetlenül oda nyilatkoznak - lesz-e segély s csak ezután határoznak az ínségmunkába való részvételről." Bizonyos, hogy a helyzetről felvázolt kép egyáltalán nem reális, tendenciózus beállítás azért, hogy a következőkben megfogalmazottaknak megfelelő alapot biz­tosítsanak. „Amennyiben tényleg sor kerül a munkanélküli segélynek a szakszervezetek útján való ki­osztására, úgy a munkásság egész tábora kevés kivétellel bevonul a szociáldemokratákhoz. A szociáldemokrata vezetésnek pedig lesz gondja, hogy ezt az előnyt politikailag kiaknázza. Hangoztatni fogja - már eddig hangoztatja, hogy egyetlen alakulatnak sem sikerült a mun­kásság érdekében az általuk reakciósnak nevezett kormánytól . . . valamit kicsikarni, csak a szociáldemokrata vezetőségnek. Ez a tény oly előny számukra, amely oda vonzza a munkás­ságot, de félő, hogy a munkásságon kívül a kisiparos és kiskereskedők legnagyobb részét is. Sajnos a keresztényszocialista egyesületek még ezek után sem fogják elérni azt a fokot, hogy eredményesen szembeszálhassanak a szociáldemokrata törekvésekkel. A polgári társadalom minden rétege nagy megdöbbenéssel értesült a szociáldemokraták által hirdetett állításokról. A parlamenti tudósítás után nagy lehangoltság volt érezhető. Félnek, hogy az így nyújtott kezdeti munkanélküli segélynek lesz folytatása, s az ország rövidesen azon országok soraiba jut, amelyek a munkanélküli segélyeken véreznek el.. . Bármilyen kis­méretű pénzbeli segély kiosztását is bízza a kormányzat a szociáldemokratákra, ez veszedel­mes precedensül fog szolgálni, amelynek folytán a követelődzések folyton nőni fognak, és a munkásoknak az izgatása táptalajt nyer. Minden, a szociáldemokrata alakulaton keresztül nyújtott előny hatványozza a szociáldemokraták erejét." 69 A város vezetésének a véleménye tökéletesen egybe esett az uralkodó osztályok másutt is kifejtett alapállásával. Tiltakozásuk s érvelésük egy a sok közül. Mind­ezek a kormányt magyarázkodásra késztették. Ernszt népjóléti miniszter kijelen­tette, hogy „fontos elvi kérdésről van szó, de nincs szó munkanélküli segély osztásról, de ha ez is tör­ténne, nem volna szégyen, hiszen Európa legtöbb országában ez megvan. Ami a kormánynak a szakszervezetekkel történt megállapodását illeti, erről nincs szó. Az történt, hogy a szakszervezetek mint más társadalmi kategóriák, eljártak nála, informálták a munkásság nagy nyomoráról, s ennek leküzdésére segítséget kívántak adni. Nem tértek le a természetbeni segélyezés útjáról, de amint eddig is volt pénzbeni segélyezés, ezután is lesz. Amikor a búzaakció során az országban búzát osztottak szét, a fővárosban nem lehetett ugyanezt tenni az ínségesek között. 150 000 pengőt fordítottak erre a célra, de ugyanakkor 1 400 000 pengőt fordítottak olyan tízezreknek a támogatására, akik nem tartoznak a szak­szervezetekbe. A kormány magyarázkodott, a szociáldemokraták magyarázkodtak a dolog lé­nyege azonban az volt, hogy az alaphelyzetet tekintve minden maradt a régiben. A munkanélküli biztosítás (segély) kérdése továbbra sem megoldott, az uralkodó osztály ellenállásán megtört a pénzbeni segélyezés nagyobbmérvű kiszélesítése, ma­radtak továbbra is a karitatív módszerek. A szociáldemokraták pedig tovább foly­tatták a „helyzetet megértő" türelmes politikájukat a kormány irányába s az ennek megfelelő „nyugtató" csillapító, meggyőző munkát a munkanélküliek nagy tömegei felé. Így azután természetes, hogy a munkanélküliek mozgalmai akaratuk ellenére bontakoztak ki, azokban politikájuk kudarcát látták, illetve a bolsevikok bom­lasztó tevékenységét. Saját politikájuk revideálásának gondolatáig nem jutottak el.

Next

/
Thumbnails
Contents