Szita László (szerk.): A baranyai - pécsi munkásmozgalom története 2. - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1985)

GAZDASÁGI VÁLSÁG ÉS A SZOCIALISTA MUNKÁSMOZGALOM

4- A szociáldemokrata párt- és szakszervezetek küzdelme a válság időszakában Az MSZDP pécsi szervezete és a szakszervezetek irányítása Dick György óvatos, de ugyanakkor nagyon agilis vezetése mellett alapvetően megfelelt a párt peyeri vonalának. Alkalmazkodva a központ utasításaihoz, rendszeresen tartott összejöveteleket pl. a szakszervezetek időközönkénti közgyűléseit, képviselői beszámolóit. Ez utóbbi lehetőséget teremtett arra, hogy nagy tömegek előtt fejthessenek ki agitációt a párt politikájáért. Esztergályoson kívül ezeken rendszerint részt vettek a szociáldemokrata parlamenti frakció más tagjai is (Peyer Károly, Kéthly Anna, Györki Imre). Ilyenkor rendszerint felosztották egymás közt a témákat, s bemutatták a parlamentben végzett nehéz munkájukat, éles bírálatban részesítették a kormány politikáját. A megoldásra irányuló javaslataik azonban soha nem mentek túl a kormány személyi összetételének megváltoztatását igénylő felvetéseknél, vagy egy megváltozott összetételű kormánytól remélhető intézkedésen, amelyhez támogatásukat felajánlották. Természetesen mind a nagyobb tömegeket megmozgató népgyűléseken, mind a szakszervezeti összejöveteleken a legfőbb téma a gazdasági válság és munkanélküliség kérdése. A rendszeresen tartott összvezetőségi üléseken részt vettek a szakszervezetek elnökei és a párt végrehajtó bizottságának tagjai. Ezeken a megbeszéléseken a titkár tájékoztatásában ismerték meg a központ utasításait - bár meglehetősen gyakran a központ személyesen is képviseltette magát. Ezeken a tanácskozásokon alakították ki a párt politikai vonalvezetését, a megvalósításra vonatkozó taktikai elképzeléseket, a központhoz intézendő felterjesztéseiket. Az itt szerzett információk birtokában hívtak azután össze a szakszervezeti vezetők tagcsoport-összejöveteleket. Ezek főbb témája azonban csaknem minden esetben az ágazat konkrét gazdasági problémája, személyes sérelmek. Pártpolitikai kérdések csak a legritkábban fordultak elő. Tulajdonképpen a folyamatosságot a szakszervezetek tevékenységében ezek az összejövetelek jelentették, amelyekre a Munkás Otthonban került sor, szinte hetente. A rendőrségi jelentésekből arra lehet következtetni, hogy nem volt a szociáldemokrata tevékenységnek egyetlen olyan területe sem, amelyről ne lettek volna közvetlen információik. Még az egészen szűkkörű értekezleteken elhangzottakat is megtudták. Török rendőrfőtanácsos magabiztosan fogalmazhatta meg a főispánhoz küldött jelentésében, hogy ,,. . . a munkásság körében megnyilvánuló megmozdulásról, azok esetleges felbujtásáról módunkban van azonnal tudomást szerezni".

70 A válság, a vidéki szervezkedés korábbinál nagyobb lehetőségeit teremtette meg. Ez a válság kezdetekor a kormány és a szociáldemokrata párt vezetői között létrejött megegyezésen alapult. Az országos méretekben kibontakozó szervezkedés nagyságrendje, a baloldali irányzatok erősödése, a kommunista mozgalom több helyen történő jelentkezése azonban arra késztette a kormányt, hogy visszaszorítsa a legális szervezetek tevékenységét is, és ezzel is akadályozza a baloldali erők további térnyerését. Szapáry főispán arra hivatkozva, hogy az utóbbi időben két helyütt is kommunista szervezkedés és agitáció nyomára bukkant a rendőrség, a szociáldemokrata szakszervezetekben, elrendeli a törvényhatóság területén alakult valamennyi szakszervezeti helyi csoport működésének rendszeres ellenőrzését. Az ellenőrzést az is