Szita László (szerk.): A baranyai - pécsi munkásmozgalom története 2. - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1985)
GAZDASÁGI VÁLSÁG ÉS A SZOCIALISTA MUNKÁSMOZGALOM
után az összes köz- és magánmunkálatokhoz felkínálták munkaerejüket valamenynyien bementek a Munkásotthonba . . .", arra kérve a titkárságot, hogy vezesse őket a város vezetősége elé. Hattagú küldöttségük Dick György vezetésével felkereste a városi mérnöki hivatal vezetőjét, aki „ . . . meglepetéssel értesült arról, hogy ilyen nagyszámú föld- és segédmunkás munkanélküliség van," de természetesen ígéretet tett a helyzet kedvező megoldására. 4 A városi munkaközvetítő tájékoztatása szerint férfimunkában rendkívül kedvezőtlen a helyzet pl. márciusban 32 vas- és fémmunkás keresett náluk munkát s elhelyezni csak kettőt sikerült. 23 famunkásból 3 kapott munkát. A ruházati, szabó-, cipésziparban egyáltalán nem volt kereslet, de lényegében ugyanez volt a helyzet a sütő-, mészáros-, molnáriparban is. Egyedül a fakitermelésnél jelentkező munkaerőigény mutatott némi emelkedést. Az ott dolgozók 3-4 pengő napibért kerestek. Némileg kedvezőbb helyzetet mutatott a háztartási alkalmazottak foglalkoztatása, azonban ez is alatta maradt a munkaerőkínálatnak. A város vezetése a munkanélküliség enyhítésére bizottságot hozott létre áprilisban, amelynek vezetője Nendtvich Andor polgármester, Littke Jenő kormányfőtanácsos, Fürst Gyula kereskedelmi tanácsos, Baumann Emil vezérigazgató stb., tehát a város vezető polgárai a tagjai. .Senkinek nem jutott eszébe, hogy a munkanélküliség problémájának megbeszélésére az érdekelt munkásságot is be kellene vonni a bizottság munkájába, mert csak akkor tud az komoly és eredményes munkát végezni, ha a mozgató erő szerepét betöltő munkásszervezet is képviselve van benne." 5 A munkanélküliség csökkentésére irányuló javaslataik nagyon jól tükrözik ezt az összetételt. (A folyamatban levő építkezések mellett újak beindítása, a kereskedelmi politika megváltoztatása, mindenekelőtt a mohács-pécsi vasúti tarifa megváltoztatása, a városi idegenforgalom javítása a szállodaviszonyok rendezésén keresztül, a közszállítások városi iparosok és kereskedők kezére juttatása.) 6 Ezeknek a terveknek a realitását jelentősen csökkenti, hogy megvalósításukhoz állami támogatásra lenne szükség. Ugyanakkor már áprilisban köztudott volt, hogy a korábban tervezett állami és városi építkezések is elodázódtak, illetve teljesen elmaradtak. 7 Másrészt az általános munkanélküliség eredményeként minden közmunkára túl sok volt a pályázó, s a versenytárgyalásokon leszorították az árakat. Ilyen körülmények között a nyereségre törekvő iparos csak rendkívül alacsony munkabérekkel foglalkoztatta munkásait. Ennek következtében még a keresettel rendelkezők életviszonyai is romlottak. 8 Pécs építőipara az állami és városi építkezések elodázása vagy teljes elmaradása miatt nehéz helyzetbe jutott. Nagyobb-'építkezés csak egy volt folyamatban, a fa- és fémipari szakiskola. Az eredeti tervtől eltérően azonban ez sem kétemeletes, hanem csak egyemeletes lett. Egyéb középítkezések befejezéshez közeledtek, magánépítkezések pedig megfelelő hitel hiányában nem indultak. A tervezett pécsi építkezések elmaradása kihatással volt a nagyobb termelésre berendezkedett téglagyárakra is. Mivel meglévő készleteiket nem tudták értékesíteni, jelentősen csökkentették termelésüket, és ami ezzel együttjárt, munkáslétszámaikat. 1929 novemberében pedig olyan határozatot hoztak a pécsi téglagyárosok, hogy bizonytalan időre, de legalább egy évre, beszüntetik üzemüket, munkásaik és tisztviselőik nagy részét elbocsátják. Az 5 téglagyár azért határozta el a teljes leállást, mert 12