Szita László (szerk.): A baranyai - pécsi munkásmozgalom története 2. - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1985)
GAZDASÁGI VÁLSÁG ÉS A SZOCIALISTA MUNKÁSMOZGALOM
i. A nyomor és a munkanélküliség. A pécsi városvezetés szociális kísérletei a válság hatásának enyhítésére Az aggasztó gazdasági és megélhetési helyzetet mutatja, hogy Pécsett már 1929 februárjában a városi tanács ülésén hangsúllyal szerepel a munkanélküliség enyhítésének kérdése. Állást foglaltak abban, hogy munkanélküli segélyeket nem utalnak ki, hanem munkaalkalmakat teremtenek. Az alkalmi munkára a rendkívül hideg tél folyamán a külvárosi utcákban felhalmozódott hó és jég teremtett lehetőséget. A már korábban foglalkoztatott 80-100 munkás mellé újabb 100 felvételéről döntenek. 1 A munkanélküliek nagyrésze építőipari munkás, akik - korábban - a nagy hideg miatt leállított építkezéseken dolgoztak. A bemutatott példa még csak alkalmi munkanélküliségre utal. Ekkor még vannak olyan munkanélküliek, akik megélhetésüket saját szakmájukban remélik és akarják előteremteni, tehát még nem a „bármit elvállalni" állapotban vannak, mint majd az elhúzódó válság későbbi időszakában. A városi tanács állásfoglalása azonban már magában hordja a későbbi magatartás lényegét - nem adnak munkanélküli segélyt, csak az általuk teremtett munkaalkalmat igénybe vevőknek fizetnek, meghatározott teljesítményért meghatározott összeget, figyelmen kívül hagyva a munkanélküli szakképzettségét, életkorát, fizikai állapotát stb. Pécs város törvényhatósági bizottsága, a polgármester jelentése, így fogalmazta ezt meg: „ . . . A munkanélküliek részére elsősorban munkaalkalmat kívántunk biztosítani, ami nagyrészben sikerült is, mert az idei nagy havazások és a nagy jégképződés szükségessé tette, hogy rendkívüli munkaerőket alkalmazzunk a hó és jég eltakarítására. Mint a mai időkre jellemző momentumot kell lerögzítenem azt a tényt, hogy akárhányszor kiterjedtebb mértékben is biztosíthattunk volna munkaalkalmat a városnál az arra szorulóknak a szokásos napszámbérek mellett (napi 2 pengő 50 fillér!), a munkanélküliek tekintélyes része azonban visszautasította a neki fölkínált munkát azon a címen, hogy a hó és jég eltakarítása nem a rendes foglalkozásuk körébe eső tevékenység és így arra nem vállalkoznak. Ezzel szemben meg kell állapítanom, hogy a hatóság a munkanélküliékkel szemben nem helyezkedhetik más álláspontra, mint hogy olyan munkaalkalmat igyekszik részükre biztosítani, amilyen éppen kínálkozik és nem gondoskodhatik arról, hogy mindenki a szakmája körében nyerjen elhelyezést." A város szegénysorsú népességének helyzetét és nagyságrendjét mutatja, hogy 1929 februárjában közel 500 azoknak a száma, akik rendszeresen a népkonyhára vannak utalva. „Két hosszú asztal mellett elgyötört, lerongyolódott szegények üldögélnek a tál ingyen leves előtt. . ." 2 olvashatjuk „ . . . a jószívű pécsi közönség . . ." adományaiból működő népkonyháról szóló cikkben. A munkanélküliség és a segítségadás a témája annak a munkásotthonban tartott gyűlésnek, amelyen több száz munkanélküli ipari munkás jelent meg különböző szakmákból. A faipari, építőipari és vasipari munkások megbízottai a közmunkák haladéktalan megindítását, azokon helybeli munkások foglalkoztatását, a 8 órán túli munka hatósági eltiltását kérték, továbbá rendkívüli segélyt s azt, hogy a városi tanács haladéktalanul írjon fel a kormányhoz a munkanélküli segély azonnali bevezetése érdekében. 3 A körülmények rosszabbodását bizonyítja, hogy mintegy 200 munkanélküli földmunkás, akik már hónapok óta nem jutottak munkához, ,,. . . mi-