Szita László (szerk.): A baranyai - pécsi munkásmozgalom története 2. - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1985)

A MUNKÁSMOZGALOM ÚJJÁSZERVEZÉSE A SZERB MEGSZÁLLÁS UTÁN

várni a rendcsináló munkánk, azok érezni fogják fegyverünk élét. . ." Az akció sikere érdekében minden csapattestihez külön felhívást is eljuttatott, amelyben a hadsereg és a rendőrség „belső lelki erejének megóvására, megerősítésére" közölte a következőket: „A visszakerülő területek hazafias lakossága tőletek katonáktól, csendőröktől, rendőröktől várja a megváltást, az egész nemzet szívdobogva kíséri lépéseiteket, egész Európa figyel benneteket ! Ha azonban valaki közétek akarna férkőzni, a fegyelem ellen, tisztjeitek ellen izgatni merészelne, ha valaki megint ki akarná csavarni becsületes kezeinkből a fegyvert, hogy szabad útja legyen szégyenletes, hazaáruló szándékainak, akkor tudom, nem lesz senki közöttünk, aki nem ismerné kötelességét ilyen gonosztevőkkel szemben."

13 A nyilatkozatok természetesen hatástalanok és alkalmatlanok voltak a fokozódó menekülési láz leszerelésére. A döntő tényező az 1919 augusztusa utáni tapasztalat volt. A Tanácsköztársaságot követő belpolitikai események, a megtorlások, amelyekről a pécsi munkásság részletesen értesült, nem töltötte el őket bizalommal. A Népszava augusztus 19-én kérdést intézett Soós Károlyhoz: 1. „Akik helyükön maradnak, remélhetik-e, hogy nem érik bántódások? 2. A munkásság a törvényes kereteken belül szabadon szervezkedhet-e, illetőleg a szervezeteiket saját belátásuk szerint maguk választhatják-e majd?" Soós nyilatkozatát a Népszava 20-i számában hozta. A tábornok korainak ítélte „az események előtt a felszabadítandó terület belCsehszlovák kommunista lap Baranya kiürítéséről íj