Szita László (szerk.): A baranyai - pécsi munkásmozgalom története 2. - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1985)

A MUNKÁSMOZGALOM ÚJJÁSZERVEZÉSE A SZERB MEGSZÁLLÁS UTÁN

ső kérdéseit illetően felelősséggel, részletekben nyilatkozni . . ." Végeredményben „keresztény alapon történő szervezkedést tartotta csak szükségesnek", a munkásmozgalom szervezeti ügyeit a területen „kialakítandó nemzeti politika és törvények fogják befolyásolni". A Népszava mindezt megnyugtatónak találta, a munkásság tömegei viszont a menekülést választották.

14 E nyilatkozatok nem részletezték, csupán jelezték a bevonuló ellenforradalmi kormányzat hivatalos politikai vonalát. A lényeg már ekkor látható volt: ti. hogy katonai és rendőri erőkre támaszkodik, s a munkásmozgalom ellen 1919 óta hozott törvényeket kívánta alkalmazni. Tekintettel a külföld nagy figyelmére, továbbá a rendszer belső politikai helyzetére, a területek „visszahódítását minden zavaró körülmény, atrocitás, erőszak mellőzésével" kívánta elvégezni. A magyar közigazgatás tevékenységének hivatalos megindulására augusztus 19-én került sor. Raies szerb kormánybiztos Gosztonyi Gyulának, Pécs város kormánybiztosának átadta a városházát. A közbiztonság ellátását a szerb rendőrségtől a pécsi rendőrség vette át, amelyet volt tisztekből álló, s még 19-én megalakult karhatalmi szakasszal egészítették ki. A rendőrség 20-án megszállta a középületeket. 21-én egy csendőrszázad érkezett, majd ugyanekkor 15 főből álló nyomozó testület kezdte meg tevékenységét, 21-én a megyei kormánybiztosságot Prakatúr Tamás foglalta el.

15 A magyar katonai alakulatok bevonulását rendkívüli biztonsági intézkedésekkel készítette elő a kormánybiztosság és a csendőrség. A kormánybiztosság statáriumot hirdetett, 21-én plakátok jelentek meg, amelyeken a „bevonulás alatt mindenkit a rend fenntartására hívnak fel. Minden rendzavarásra irányuló esetleges kísérletet azonnal jelentsenek a lakosok, a legközelebbi járőrnek."

16 A kijárási tilalmat megszigorította a közben újjászervezett állami rendőrség helyi kapitánysága.

17 22-én hajnaltól több hullámban vonultak be Pécsre a magyar katonai csapatok, Soós altábornagy és az antant tisztjei: Forster angol őrnagy, Derain francia őrnagy és Mando Arrigo olasz kapitány vezetésével. A bevonulás „sima lezajlása" feletti érzéstől hangolva, másrészt a munkásság és a hatóságok között folyt tárgyalásról és megegyezésről értesülve, Soós olyan nyilatkozatot tett 22-én, amely kevésbé katonás hangvételű. A munkásság megértését kéri, kijelenti, hogy nem gátolja meg a szakszervezetek szabad szervezkedését. Vegyes bizottság összeállítását ígéri, amely képviselheti a legmagasabb katonai faktor előtt is a munkásság ügyét.

18 Horthy kormányzó augusztus 24-én Soóshoz küldött táviratában elismerését fejezte ki a terület zavartalan és sima felszabadításáért, kifejezte továbbá azt a véleményét, hogy a Magyar Haza kárpótolja Baranya mindennemű lakosát a kiállott szenvedéseiért. . .

19 A parlamentben Bánffy Miklós külügyminiszter a „józan baranyai munkássággal való együttműködés lehetőségéről és szükségességéről, megértéséről" . . . szónokolt.

20 A baranyai helyzetről az eddig idézett deklarációk, parlamenti nyilatkozatok stb. az ellenforradalmi rendszer legilletékesebb vezetőinek kétségtelenül propagandisztikus célzattal elmondott gondolataiból adnak részleteket, kijelölték egyben a hivatalos politika főbb ideológiai vonalát is. A megszállás után, a terület munkásmozgalmával kapcsolatban követett politika valóságának feltárásához a nyilatkozatok mögé kell tekintenünk. A területen alkal-