Szita László (szerk.): A baranyai - pécsi munkásmozgalom története 2. - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1985)

GAZDASÁGI VÁLSÁG ÉS A SZOCIALISTA MUNKÁSMOZGALOM

A BARANYAI-PÉCSI MUNKÁSSÁG HELYZETE ÉS MOZGALMAI A GAZDASÁGI VILÁGVÁLSÁG IDŐSZAKÁBAN 1929-193 3 1929-ben kirobbant a tőkés világ addigi történetének legmélyebb és legtartósabb gazdasági válsága az 1933-ig tartó általános túltermelési válság. Az ipar rendkívül kritikus helyzete összefonódott a mezőgazdaság minden ágára kiterjedő krízissel s mindehhez éles pénz- és hitelválság társult. A világgazdasági válság első jelei Magyarországon 1929 közepétől elsősorban áresésekben mutatkoztak, az ipari termelés visszaesése csak az év végén kezdődött és a következő évben öltött hatalmas méretet. A túltermelési válság elmélyülésének fontos tényezője volt, hogy a mezőgazdasági árutermelés 1928 második felében kezdődő visszaesése ellenére igen jelentős eladhatatlan készletek halmozódtak fel s jelentős árzuhanás ment végbe (pl. a búza ára néhány év alatt mintegy 70%-kal csökkent). A magyar gazdasági életben súlyosan ható túltermelési válság következményei nem kímélték a társadalom egyetlen dolgozó osztályát sem. Az ipari munkásság helyzetére a munkanélküliek számának és a munkanélküliség időtartamának nagyarányú növekedése jellemző. A válság mélypontján mintegy 230000 volt a munka nélkül maradtak száma. Ugyanakkor a még fogalkoztatott munkások keresete és a létfenntartási költségek közötti különbség jelentősen növekedett. A válság a parasztság egyes rétegeire különböző módon hatott. A gazdasági cselédek elhelyezkedési nehézségei fokozódtak, nőtt kiszolgáltatottságuk, járandóságuk csökkent. A földmunkások tömegét, akiknek szociális helyzetét a munkalehetőség, a munkában eltöltött napok száma s a munkabér nagysága határozta meg, a gazdasági cselédeknél érzékenyebben érintette a válság. Addig soha nem tapasztalt munkanélküliség lépett fel. A nagybirtok kerülte a készpénzkiadással járó napszámos munkát, a középparasztság megszüntette az idegen munkaerő alkalmazását. Ugyanakkor az ipari üzemek leállítása miatt elbocsátott munkások egy része is növelte a mezőgazdasági munkanélküliek számát, mert sokan szülőfalujukban próbáltak kereseti lehetőséghez jutni. A kis- és törpebirtokosok közül a kisbérlők és az ún. reformföldesek helyzete volt különösen nehéz a haszonbér uzsoraáron való fizetése, illetve a korábban fölvett házépítési kölcsön, valamint a juttatott földért fizetett magas térítés miatt.