Szita László (szerk.): A baranyai - pécsi munkásmozgalom története 2. - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1985)

SZOCIALISTA MŰVELŐDÉSPOLITIKA

A fejlődő bányatelepi dalos mozgalmat megkísérelték azzal háttérbe szorítani, hogy Urschits Viktort, a kultúrmunka fáradhatatlan szervezőjét - aki a PécsMohácsi Vasúttársaság alkalmazottja volt - elbocsátották. A keresztényszocialista titkár a „legnagyobb szégyennek tartotta, hogy a szociáldemokrata szakszervezetek által fenntartott munkás dalárda és bányász műkedvelő egyesületek mozgatják meg a bányavidék kulturális életét és a többi »nemzeti alapon« álló egyesületek működése lehanyatlott".

29 A bányatelepeken a kultúrmunka szervezésére, az MSZDP pécsi vezetőségének és a bányamunkás szakszervezetek titkárságának is a fő törekvésébe illeszkedett. 1927-től különösen megélénkült a levente intézmény és az egyéb jobboldali ifjúsági szervezetek elleni fellépésük- A másik fontos tényező, hogy az MSZMP tagjai közül sokan beléptek a szocialista kultúregyesületekbe, mindenekelőtt a dalárdákba, testedző egyesületekbe. E szervezetek radikalizálódtak, a forradalmi irányzat megerősödött bennük. A hatóságok azon törekvése, hogy ezekben résztvevő polgári elemeket kivonva, szakmailag csődbe juttassák az egész szocialista tartalmú kultúrmunkát, eredménytelen volt, A művészeti vezetők, karnagyok, színészek, zenészek nem hagyták cserben a kultúrmozgalmat. Meg kell azonban jegyeznünk az igazság kedvéért, hogy a felsorolt művészek, zene- és irodalomszervezők nem szocialista meggyőződésük miatt ragaszkodtak a pécsi vagy a bányavidék kórusainak vezetéséhez, az irodalmi és zenei matinék stb. rendezéséhez, irányításához. Nem voltak a szociáldemokrata párt tagjai, sem a szakszervezetekbe nem léptek be. Művészek voltak, humanista gondolkodású polgári értelmiségiek, akik nagyon komolyan vették a szakmájukat. Számukra sokszor terhes volt a rezsim diktálta művészeti program végrehajtása, ahol a „vonalba állás" egyben azt jelentette, hogy amit produkálni kellett, nem nélkülözte a sovén, irredenta tartalmat. Minden jeles művészben élt a saját elképzelése a zenéről, az irodalomról, ennek megvalósítására kitűnő lehetőséget biztosított a munkásművelődés egész területe, ahol a hivatalos politikai követelmények helyett, egyetemes művészeti igények léptek előtérbe. A humanizmus, a szabadság, a haladás gondolatának interpretációjára kitűnő alkalmakat és teret biztosított számukra az a társadalmi közeg, amelyet a munkáskórusok, zenekarok, az azokban fokozódó érdeklődéssel és lelkesedéssel résztvevő munkásság jelentett. A szellemi élet helyi képviselőiből rokonszenvet, érdeklődést váltott ki az, hogy a munkásmozgalom céljai között a nép műveltségének emelése az egyik fő feladat volt. A hatalomnak tudomásul kellett venni, hogy a művészeti élet sok jeles tagja továbbra is a munkás kultúrmozgalom terén tevékenykedik. Ezért is megerősödött a még olyan polgári vezetők szemében is az egyetlen célravezető eszköz, a betiltás, akik korábban nem kívánták a munkásművelődés létét rendőrségi ügynek tekinteni. A polgármester, az alispán, akiknek kapcsolatai a művészeti körökkel eléggé erősek voltak, a felfüggesztéshez folyamodtak1928-1929-ben egymás után nehézségeket állítottak a művészeti és kultúrmunka elé. így pl. betiltották 1928-ban a „Magyarországi Bánya- és Kohómunkások Szövetsége Mecsekszabolcsi Helyi Csoport Bányamunkás Dalárda" működését, mert a művészeti vezető, a karnagyok és a zenekarban több tag nem bányamunkás.

30 Hasonló sorsra juttatták a Pécsi Munkás Testedző Egyesületet 1928 nyarán. Az indokok sem különböznek. A polgármester a rendőrségtől nyert információja alap-