Szita László (szerk.): A baranyai - pécsi munkásmozgalom története 2. - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1985)

A MUNKÁSMOZGALOM ÚJJÁSZERVEZÉSE A SZERB MEGSZÁLLÁS UTÁN

ürítendő területeken foganatosítandó rendszabályok életbelépéséről". E szerint a bevonulás katonai akció, amely a nyomozó állambiztonsági, csendőri, rendőri erőkkel karöltve történik. Minden más „kezdeményezést" megtiltott. Elrendelte, hogy a különítményeket és az ún. „önkénteseket" a legnagyobb körültekintéssel a demarkációs vonalon kívül kell hagyni. Ugyanis, „minden illegális tevékenység beláthatatlan bonyodalmakhoz, a külföld előtt rendfenntartó és reguláris csapataink kompromittálásához vezethet". A körrendelet a továbbiakban a „hadműveletek alatti személyforgalom teljes zárlatát", statáriumot, „az államra és a rendfenntartó egységekre veszedelmes egyének és csoportok hatástalanítását" rendelte el. Hangsúlyozta továbbá, hogy minden katonai, polgári, politikai ügyben a „felszabadító csapatokat vezénylő tábornoka irodája illetékes dönteni". A bevonuláskor minden ellenállást a „legmegfelelőbb eszközzel azonnal, csírájában kell elfojtani, s abban résztvett főbűnösöket a katonai bíróságok ítélete alá kell vetni. . ."

8 A bevonuló katonai csapatok vezetőjének és a kormánybiztosoknak a nyilatkozatai arra engednek következtetni, hogy fegyveres akciókra, ellenállásra számítottak. A bevonulást követő napon Pécs kormánybiztosának egyik nyilatkozata is aláhúzta ezt, tükrözve egyben az aggodalmat is, amelyet külföld felé egy esetleges ellenállás jelentett volna. A kormánybiztos kijelentette, hogy „a baranyai területek felszabadítása minden incidens nélkül folyhatott, s ezzel reprezentálhattuk hadseregünk fegyelmét, kormányzatunk erejét, s a felszabadított területek minden nemzetiségű lakosával szemben követett lojalitásunkat. A terület gyors birtokba vétele, a szerb és a magyar csapatok vonulása között szerencsére nem volt olyan hosszú intervallum, amely alatt állam- és nemzetellenes vagy nemzetiségi mozgolódások zavart kelthettek volna . . ."

9 Tény az, hogy az MTI 1921. augusztus 19-i jelentése szerint az antant misszió - amely a területek kiürítését ellenőrizte - az esetleges összeütközések elkerülése végett a katonai műveleteket 48 órával elhalasztotta.

10 Ezt az időt arra igyekeztek felhasználni, hogy a menekülőket rábírják elhatározásuk megváltoztatására, a lakosságot pedig megnyugtassák a bevonuló katonai és politikai hatalom békés céljait illetően. E célból plakátok és röplapok jelentek meg Pécsett, amelyeket Kaposváron nyomattak. A fővárosi polgári lapok kivételesen enyhébb stílusban íródtak Baranyáról. 1921. augusztus 19-én valamennyi lap közölte az MTI jelentését a londoni Times-nak adott Bethlen-nyilatkozatról, Baranya kiürítésével kapcsolatban. A miniszterelnök kijelentette, hogy „a magyarok részéről a felszabaduló terület megszállásánál teljesen korrektül fognak eljárni . . . alaptalan az a félelem, amellyel a pécsi munkások a változások elébe néznek . . Ugyanekkor jelent meg S0Ó3 Károly altábornagynak, a „nemzeti hadsereg déli végeken vezénylő parancsnokának" nyilatkozata, amelyben hangsúlyozta: „A bevonulás után mindenki meg fog győződni arról, hogy a nemzeti hadsereg fegyelmezett. Maga a lakosság minden tekintetben látni fogja azt, hogy egyáltalán nincs ok a megrettenésre ... A bujtogatókat, mindazokat, akik a törvény ellen vétettek, törvényes úton akarjuk felelősségre vonni. A megtévesztett tömeggel szemben igazán a megbocsájtó keresztény szívnek érzelmei szerint fogunk eljárni. Ebben az irányban utasítottam valamennyi csapattestem parancsnokát, a csendőrséget, a rendőrséget. . ,"

12 1921. augusztus 20-án jelent meg a tábornok napiparancsa. Már indulatosabban fogalmazva, s megsuhogtatva a „rendbontók feje felett az igazság ostorát". Kijelentette továbbá: „a bűnösök bűnhődni fognak törvényes úton, és aki meg merné za-