Szita László (szerk.): A baranyai - pécsi munkásmozgalom története 2. - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1985)

SZOCIALISTA MŰVELŐDÉSPOLITIKA

A MUNKÁSMÜVELÖDÉS PÉCSETT ÉS BARANYÁBAN 1919-1929 Az ellenforradalmi korszakban a szociáldemokrata párt által irányított általános,, szak- és politikai művelődési munka nagy visszaesés képét mutatja akár a dualizmus, akár a forradalmak és a megszállás korszakával vetjük össze. Megváltoztak a politikai viszonyok, az oktatási lehetőségek. Az 1921. évi hatalmas méretű emigráció, a munkásmozgalmat a legkitűnőbb, elméletileg legjobban képzett káderállományától fosztotta meg. A pécsi mozgalom erőssége, hogy 1898-tól helyi harcos szellemű újságja volt. 1918-192

1 között önálló kiadói vállalkozásban 15-20 időszaki és egy-két heti, illetve napilapot jelentettek meg, amelyben szociáldemokrata és kommunista szerzők egyaránt szerepelhettek. Politikai élclapjai, szatirikus újságjai voltak, amelyek elsősorban politikai műveltségét, általános kulturáltságát emelték. Ugyanakkor az ország nagyvárosai közül itt fogyott el a központi legális pártlap legnagyobb mennyiségben. Ennek különösen akkor van nagy jelentősége, !

ha arra gondolunk, hogy a korabeli újságírás az uralkodó osztály szemléletét fejezte ki, az ellenforradalmi rendszer ideológiai célját szolgálta. 1919-1929 között a helyi munkásosztály számára is, a tömegkommunikáció leghatásosabb eszköze a polgári sajtó volt. Ebből tucatnyi jelent meg Pécsett mind olcsóbban, mind nagyobb példányszámban. így tehát a pécsi szociáldemokrata pártszervezet által 1898 óta kiadott és 1922. decemberében beszüntetett MUNKÁS című újság hiánya pótolhatatlan űrt hagyott maga után. A Munkás ugyanis a politikai harcot, a haladó közgondolkodást képviselte, az uralkodó, reakciós nézetek helyi jelentkezését verte vissza, vagy magyarázta meg a munkásság számára. Tárcái, irodalmi rovatai, a haladó művészetet közvetítették. A mindennapi küzdelmeket, sztrájkokat, gyűléseket ismertető cikkei az összetartástudatot erősítették.

1 A közművelődés és az „osztályművelődés", azaz a politikai művelődés egyik nagy lehetőségét a közkönyvtárak biztosítják a munkásosztály részére is. Ebben a tekintetben Pécsett nem volt rossz a helyzet. Mint egyházi kultúrközpont egy jelentős tudományos könyvtárral is rendelkezett. Az ún. közművelődési könyvtár színvonala azonban már sok kifogásolnivalót hagyott maga után. A munkásosztály műveltsége szempontjából figyelemre méltók a pécsi pártvezetőség és szakszervezeti tanács által fenntartott és fejlesztett könyvtárak. A pécsi