Szita László (szerk.): A baranyai - pécsi munkásmozgalom története 2. - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1985)

A SZOCIALISTA MUNKÁSMOZGALOM A HÚSZAS ÉVEK DEREKÁN

vonzáskörzetét jellemezte, most csak nyomaiban jelentkezett. Akkor a párt és a szakszervezeti mozgalom fellendülőben, az újjászerveződés állapotában volt. 1926 decemberi választási kampányt össze sem lehet hasonlítani az 1922. évivel. Akkor a választási propagandát szervezetek megalakításával, a pártba és a szakszervezetekbe irányuló tagtoborzással kötötték össze. Felvonulások és gyűlések tucatját rendezték, most csendes és „fegyelmezett" választási értekezletek kísérték a készülődést. Az SZDP pécsi szervezete az országos vezetőségnek vonalán haladva kikerülte a választási hadjárat idején a párton belüli ellenzék azon javaslatát, hogy működjenek együtt. A mecsekszabolcsi és a pécsi építőmunkás szakegylet vezetősége december 2-án tartott választói értekezleten, ahol a főbizalmiak is jelen voltak, javaslatot tett arra vonatkozóan, hogy a városban Esztergályos Jánost, a bányamunkás kerületekben Keller Ferenc elővájárt, főbizalmit, a helyi csoport elnökét, országos választmányi tagot jelölték képviselőnek. Dick György azonnal elvetette a javaslatot. Keller Ferenc ismert ellenzéki munkás, az MSZMP szervezője volt a bányavidéken Baranyában és Tolna megyében egyaránt. így tehát tulajdonképpen az MSZMP jelentkezését láthatjuk a pécsi választások idején. Dick, amikor az értekezleten többen a kérdés újraátgondolását és Keller jelölésének elfogadását javasolták, kitért az ellenzék akarata elől és a következő igen meglepő, a helyzetet jól ismerő, az ellenzékkel „békekötést" ajánló hozzászólást tette: ,,. . . az új választójogi törvény, amely egyáltalán annak nevezhető-e, még az 1922. választáson résztvevők szűk körét is agyafúrt módon megkurtítja, csökkenti. Mint azt Keller elvtársik is bizonyára tudják, növekedett mindenhol a nyílt szavazású körzetek száma ! A vezetőség mindennapos harcban alig tudja megvédeni szervezeteiket, clet-halálharcot folytatunk a munkanélküliség okozta nyomor ellen. Egy újabb jelölés megroppant erőnket végleg elvenné, és az egyetlen jelöltünkre koncentrálható esélyünket is veszélybe sodorhatná. Azt a javaslatot, amelyet országos vezetőségünk is tanácsol, hogy a szaktanács elnöke Herr elvtárs vagy én jelöltessük magunkat, vezetőségünk elvetette, mert csak az egész munkásság egységes jelölő ereje és majd szavazása hozhatja meg azt a sikert, hogy Esztergályos elvtársunk megerősíthesse helyét Pécsett..." Az értekezlet Dick javaslata alapján az egy képviselő jelölése mellett foglalt állást. A szavazás eredményeként Esztergályos, aki a szociáldemokrata listán indult, a december 14-15-i választáson győzelmet aratott. A szociáldemokrata lista 5216 szavazatot, a kormánypárti egység lista pedig 6753 szavazatot kapott. Pécs két országgyűlési képviselője: Oberhammer Antal jogász, volt rendőrkapitány, valamint Esztergályos János szociáldemokrata politikus. Meg kell jegyezni, hogy míg a kormánypárti szavazatok 1922-höz viszonyítva 1791-gyei növekedtek, az MSZDP pécsi jelöltjére 298 szavazattal kevesebben szavaztak, mint 1922-ben. Természetesen ez valójában nem jelent visszaesést, ha a választások körül elkövetett csalások sorozatára gondolunk, amelyet még a polgári sajtó is később elismert. Esztergályos a választási győzelem után felszólalva megállapította, hogy a kormány olyan szavazást rendezett, amelyre a magyar választások történetében még nem volt példa, a képviselő jelöltek szeme láttára történtek csalások, törvénytelen eszközök felhasználása. Dick az országos kongresszuson mutatott rá, hogy a legképtelenebb módon igyekeztek a választási hadjárat idején a párt jelöltjének útját akadályozni. Peyer Károly, aki Pécs pótképviselője lett, értékelve a választásokat, végeredményben ki-