Szita László (szerk.): A baranyai - pécsi munkásmozgalom története 2. - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1985)
A SZOCIALISTA MUNKÁSMOZGALOM A HÚSZAS ÉVEK DEREKÁN
mondott realitásokat is, úgy vélte, hogy a pécsi pártvezetőség a „szavazás tükrében ugyan ott van a politikai munkában és a szervezkedésben, ahonnan biztatóan elindult 1922-ben . . ." Kétségtelen, hogy azért országos visszaesést nem lehet megállapítani, - a stagnálás a helyesebb értékelés a párt politikai munkájáról. 88 4. A baloldali ellenzéki mozgalom megerősödése az MSZDP baranyai szervezkedésében Korábbi fejezetekben utaltunk arra, hogy a Mecsek-vidéki bányamunkásság körében megerősödött az MSZDP irányítása alatt működő Magyarországi Bányamunkások Országos Szövetsége vezetősége, elsősorban a Peyer Károly elleni hangulat. Ez nemcsak azzal volt kapcsolatban, hogy Peyer diktatórikus lépéseivel a bányatelepeken működő bizalmi rendszert kívánta semlegesíteni a mind erőteljesebben jelentkező permanens bérmozgalmak idején, hanem azzal is, hogy a bányamunkásság között élő és dolgozó kommunisták tudatos harcot folytattak az országos vezetés jobboldali megnyilatkozásai ellen. 1923 elején, különösen az év nyarán folytatott szervezkedést a KMP a Pécs-vidéki bányamunkásság között. Tarr Imre és a bányamunkás Fink János, Házi Ferenc, a „Bécsi Központi Bizottság"-gal voltak kapcsolatban. E munkások a párt határozatának megfelelőn továbbra is propagandát folytattak a második Tanácsköztársaságért, népszerűsítették a proletárforradalom eszméjét, terjesztették a párt dokumentumait a ,,Kommün"-t, és a III. Internacionálé értékelését magyarázták a magyarországi proletárforradalomról. 89 Az ellenzék kialakításakor a mozgalom motorjai voltak. A pécsi bányamunkásság ellenzéki csoportjának vezetője 1923-1924-ben Böröcz István vájár volt, aki személyesen kapcsolatban volt Vági Istvánnal, s tőle tanácsokat kapott. A Peyer ellenes vonalat ő képviselte leghatározottabban a bányamunkások között, ezért Peyerék megkísérelték minden eszközzel denunciálni, nem kevés sikerrel. 1924-ben a pécsi pártszervezet vezetése alatt működő szociáldemokrata szervezetekben mind több olyan esemény szemtanúi lehetünk, amelyek az ellenzéki hangulatnak növekedését mutatják. 1924 januárban a pécsi bőrmunkások betiltott "helyi csoportja miatt az országos központ befizetőhely létesítését kérelmezte. Az államrendőrség pécsi kapitányságának politikai osztálya javaslatára a polgármester nem engedélyezte az 1923. november óta kérvényezett szervezet működését. A kapitányság vezetője többek között azzal indokolta, hogy ,, . . . a nevezettek, mint szélsőséges szociáldemokraták több olyan gyűlést, rendezvényt tartottak, amelyből világosan kifejeződött, hogy a jelenlegi törvényesen engedelmezett szociáldemokrata országos párt nézeteitől a szélsőséges irány felé haladnak, amelytől pár lépés csak a kommunizmus . . . 90 Az ellenzéki munkások megkíséreltek a szakszervezeteken belül „műkedvelő alosztályt" alapítani és ezek rendezésében sorrakerülő színielőadásokon, könyvtári olvasó összejöveteleken, véleményt cseréltek, kritikai észrevételeket tettek a megalkuvó vezetésről. 91 1924-től az ellenzéki munkásság gyülekező helye a „Pécsi Munkásképző Egylet"
