Szita László (szerk.): A baranyai - pécsi munkásmozgalom története 1. - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1985)

A SZOCIÁLDEMOKRATA MUNKÁSMOZGALOM MEGERŐSÖDÉSE 1890—1900

sások, viták rendezésével, „társas összejövetelek" szervezésével. A rendőrkapitány terjedelmes „elméleti fejtegetésben" elutasította az egylet alapítását, a következőket fejtve ki: az egylet a korábbi hason kísérletezésekhez pártegyleti tekintetben értendő. A budapesti szociáldemokraták kreatúrája. Kürschner ismert szocialista pécsi tartózkodása után nyújtatott be azon alapszabály, mely csak ürügyül szolgál a szocialista-demokrata mozgalomhoz. Ezen czéljai mögött a szocialista zavaros ideák közöltetnék. Ezen egylet pártegylet, azaz a munkások szociáldemokrata egyesülete . . ? A főkapitány valamennyi jelentésében úgy ítélte meg, hogy 1887-től benyújtott egyletalapítási kísérletek nem egyebek, mint „párt-egyesületek", amelyek a szociáldemokrácia eszközei. Ennek ellenére a Belügyminisztérium alig tapasztalt gyorsasággal jóváhagyta az alapszabályt. A kormányzat nyilván más országos egylet működésének engedélyezésével kapcsolatban követett taktikához hasonlóan, így látta biztosabbnak a készülődő szociáldemokrata pártmozgalom ellenőrizhetőségét. Az 1890. november 30-i munkásgyűlés rendőrhatósági ellenőrzése alkalmával felvett rövid jegyzőkönyv nem hagyhatott kétséget a polgármesterben és a főispánban sem arról, hogy az egylet valóban a munkásság megalakítandó pártjának előkészítésével foglalkozik: ,, . . . a vezetőség a választmány végleges megválasztására tett javaslatot, mivel, hogy a magas korm. f. hó 20-án az egylet működéséhez hozzájárult, s arról Pálfy Gyula ideiglenes elnököt értesítette. A gyűlésen Kollonits Imre nevezetű jegyző javaslatot terjesztett második szavazásra, hogy Hasenöhrl Miklós pécsbányai lakos küldessen ki az országos munkások gyűlésére. Ezen gyülekezésre szóló meghívó felolvastatott Haller Ede választmányi ideiglenes II. elnök által. Egyhangúlag elfogadtatott Hasenöhrl, kinek az egylet a képviselői igazolványt kiadta . . ."

8 Az 1890. december 7-én összeült országos kongresszuson a pécsi munkásságot Hasenöhrl Miklós képviselte Felszólalásában üdvözölte Pécs nevében a szociáldemokrata munkásság kongreszszusát. A pécsi munkásmozgalomról szólva azt jegyezte meg, hogy a városban kibontakozott antiszemita hangulattól a munkásság nem tudta távoltartani magát. Május elsején azonban egységesen ez ellen állást foglaltak, és a munkásosztály legyőzte a „fondorkodásokat". A munkásság még áprilisban elhatározta a májusi felvonulást, de azt megakadályozta a rendőrség. Ebből azt a tanulságot vonták le, hogy a szervezkedést megújítva kell tovább küzdeni: „ . . . Beláttuk, hogy így tovább nem mehet. Most hetenként összegyűlünk, s igyekszünk az új nemzedéket kiképezni és az ifjúságot alaposan oktatni. . ."

9 Állást foglalt a választójogért való küzdelem mellett, „amely fegyver a mi kezünkben, mellyel legtávolabbi követeléseinket is elérhetjük ..." - mondta. Végül a pécsi munkásság nevében javasolta, hogy fogadjanak el egy olyan pártmanifesztációt, amelyben fejtsék ki, „Kik vagyunk és mit akarunk?! Egy ilyen röpiratnak nagy hatása lenne . . .". A megválasztott új országos vezetésnek Pécs nevében bizalmat szavazott.

10 A pécsi pártszervezet megalakítására a kongresszust követő hónapban, 1891. januárban kezdték meg a szervezést. A rendőrkapitánysághoz Graumann János és Hasenöhrl Miklós kérvényt nyújtott be, általános munkásgyűlés megtartásáért. A