Szita László (szerk.): A baranyai - pécsi munkásmozgalom története 1. - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1985)

A SZOCIÁLDEMOKRATA MUNKÁSMOZGALOM MEGERŐSÖDÉSE 1890—1900

gyűlés tárgyául a kongresszusi beszámoló meghallgatását, valamint egy munkáskör megalakítását jelölték meg. Három nap múlva, január 21-én az elutasítást azzal indokolták, hogy a „Pécsi Munkások Általános önképző Egylete" múlt év 20-án jóváhagyására került és „ugyanolyan feladattal nem szükségeltetik még egy munkásegylet, ami a nehéz gazdasági körülmények között újabb adóval sújtaná a munkás és kisiparosságot. . ." A két téma összekapcsolása taktikai hiba volt. A kongresszusi beszámológyúlést így halasztásra kényszeríthette a rendőrkapitány. A szociáldemokrata csoport pécsi vezetése változatlanul egy adott szervezetet kívánt a párt bázisaként működtetni. A korabeli jogi felfogás nagy különbséget mutatott az egyesület és a politikai párt között. A pártok nem rendelkeztek azokkal a jogokkal, mint a jóváhagyott alapszabályokkal működő egyesületek, egyletek. A politikai párt nem szedhetett tagdíjakat, tagszervezetet nem építhetett ki, nem tarthatott fenn hivatalos helyiséget stb. Ez a parlamenti választásokra koncentráló polgári pártoknak megfelelt, de a proletárság szervezkedésének nem. Ezért érthető és szükséges volt a megindítandó pécsi pártéletet hozzákötni egy szervezethez. Az azonban kérdéses maradt, miért nem a „Pécsi Munkások Általános Önképző Egyletéét használták fel erre, amikor az, mint korábban bemutattuk, ugyancsak a pécsi szociáldemokrata csoport szervezésében jött létre Pálfy Gyula, Hasenöhrl Miklós, Kollonits Imre, März János vezetésével és hatósági jóváhagyást élvezett. A pártkongresszus munkáját és a pécsi szociáldemokrata párt tényleges megindulását 1891. március i-re kell datálnunk. A pártmunka elindítását a kongresszusi határozatok terjesztésével kívánta az országos vezetőség megoldani. A Népszava szerkesztősége 1891. február 20-án közölte már, hogy Pécsett a szociáldemokrata csoport általános munkásgyűlés megtartását határozta el, ahol „az országos kongresszus határozatait tárgyalják meg, továbbá a szakegyesületi szervezkedést, a munkássajtót, végül május elseje jelentőségét és a munkásünnep politikai programmá tételének kérdéseit".

11 1891. március i-én, vasárnap, a Scholcz-féle Sörcsarnokban délután három órakor 1000 munkás részvételével nyílott meg az általános munkásgyűlés. A városi rendőrkapitányság a szociáldemokrata rendezvény megtartását előzetes kaucióhoz kötötte, amire korábban nem volt példa. Graumann János „elfogadta a vagyoni jótállást", amire a gyűlést engedélyezték, azzal a megjegyzéssel, „ . . . hogy amenynyiben a fennálló törvények, vagy szabályok megsértetnek ezen gyűlés karhatalommal azonnal feloszlatni fog ..." A párt központi lapja visszautasította a pécsi hatóságok határozatában a szociáldemokrata mozgalomra vonatkozó vádakat és a következőket írta: „ . . . a törvényes szabály megsértésétől az öntudatos munkásság távol állt és távol fognak állni ezentúl is . . . a munkásgyűlések dolgában nem a munkások, hanem a hatóságok szokták a törvényt megszegni . . ,"

12 A gyűlésen a kongresszusi küldött Hasenöhrl Miklóst, Lauber Mihályt, Margalits Edét és Burián Jánost választották meg az elnökségbe. Az országos vezetőség Kürschner Jakabot küldte le a pécsi szervezet megalakulását jelentő eseményekre. Kétórás beszédének bevezetőjében arra utalt, hogy „ . . . a munkásmozgalom a gazdasági és politikai viszonyok fejlődésével és alakulásával tart lépést, mert ezek szükségképpen nyomást gyakorolnak a munkásokra, hogy minden társadalmi