Szita László (szerk.): A baranyai - pécsi munkásmozgalom története 1. - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1985)

A SZOCIÁLDEMOKRATA MUNKÁSMOZGALOM MEGERŐSÖDÉSE 1890—1900

dúlt. A Zsolnay, a Höfler-féle bőrgyár, Hirschfeld-féle sörgyár munkásai nyújtottak be bérmemorandumot, továbbá a munkarend megváltoztatását követelték, elsősorban a munkaidő rövidítését és a munkabérek felemelését. 1890 legelején a városi főkapitány szerint rendszeres izgatás folyik nemcsak a bányászság lakta telepeken, hanem itt a városban is, ahol munkások jönnek össze mindenütt. Az agitátorok között fővárosi ismert szocialisták is megjelentek és utána azonnal tovább utaztak. A beszédek a nemzetközi szervezetük parancsait tartalmazta, amely felgyújtani akarja az egész continens békés polgári országait ... az önálló munkás pártegylet ismételt hangoztatása mellett striciké vállalásával elérhető eredményekre buzdít. . ." Ugyanebben a jelentésben találkozunk először azzal, hogy a május elsejének első megünneplését szorgalmazzák a pesti szocialista agitátorok. Az élénkülő felvilágosító és szervező munka nyomán 1890. február 3-án a Höfler-féle bőrgyárban valamennyi munkás sztrájkba lépett. A követeléseik között a durva bánásmód megszüntetését, a tizennégy órás munkaidő helyett 12 órás műszakok bevezetését, a különböző munkacsoportok (tímárok, gépmunkások) bérének emelését, napszámosok helyett szakképzett tímárok alkalmazását követelték. A munkások sztrájktanyát szerveztek és csatlakozásra késztették a tulajdonos Pécsett működő másik (Ferencziek u.) üzemének dolgozóit is. A kisebb iparosoknál dolgozó bőrmunkásakat azonban nem tudták sztrájkjuknak megnyerni. A sztrájktörőket a városi rendőrkapitányság által kirendelt karhatalom védte meg, majd feloszlatták a „Petőfi-kocsmában" (Felsőmalom u.) lévő sztrájktanyát. A munkásság negyvenöt tagú küldöttsége vitte követelését a rendőrségre. A sztrájk február 12-ig tartott. A rendőrség fojtotta el a mozgalmat, vezetőit kiutasította a városból.

2 Az 1890 tavaszán rendezett munkásgyűléseken bukkant fel először május elseje megünneplésének követelése. Április 27-én a szociáldemokrata munkások nagygyűlést tartottak a következő kérdésekről: A bérviszonyok rendezése Pécsett. A nyolcórás munkaidő bevezetése. Május i-i ünnepségek engedélyezése. Másnap a Zsolnay-gyári munkásság nyújtott be írásos memorandumot a tulajdonosnak, amelyben kérték május elseje munkaszünetté nyilvánítását. A gyáros megtagadta és kijelentette, hogy ő rendez majálist. A munkásság ekkor még többségében megelégedett Zsolnay válaszával,

3 aki úgy próbálta meg eltántorítani a munkásünneptől őket, hogy május 15-én szabadnapot adott a munkásságnak, és valóban majálist rendezett részükre.

4 Az első május elseje megünneplésére készülő pécsi szociáldemokraták a karhatalommal találták szembe magukat, és a polgári sajtóban napvilágot látott fenyegetésekkel.

5 Nemcsak a népgyűlések, május elseje megünneplésének követelése jelzi, hogy az országos vezetésnek az inspirációi nyomán a mozgalom megélénkült, hanem egy, a pécsi munkásokat összefogó, újabb szervezet megalakítására irányuló törekvés is. 1890. július 6-án az internacionalista Hasenöhrl Miklós előterjesztésében az általános munkásgyülés határozatot hozott a „Pécsi Munkások Általános önképző Egylete" megalakításáról. Az ideiglenes választmányi tagok, a nyolc hónap múlva megalakuló MSZDP pécsi vezetőségének is alapítói.

6 Az egylet alapszabályaiban a munkásképzést hangsúlyozta. Közművelődési, tudományos, művészeti és irodalmi folyóiratokat kívánt a munkásság kezébe adni. A „társadalmi műveltség" fokozását tervezték előmozdítani hetente tartandó felolva-