Szita László (szerk.): A baranyai - pécsi munkásmozgalom története 1. - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1985)

A SZOCIALISTA MOZGALOM KEZDETEI 1867—1890

hogy a hatóság azt kifogásolhatta volna, tekintettel arra, hogy a gyűjtés célját nem hozták nyilvánosságra." Dóra vallomása és a róla vallottak a felvilágosító munka vonalát tisztázták. A budapesti pártlapok Pécsre Graumann János kocsmabérlő pártelnök részére érkeztek. Háromszáz példány jött a Népszava, Volksstimme, Arbeiter-Wochen-Chronikból. A lap eljuttatását a párt Dóra Mártonra bízta, aki a „Samel-féle" vendéglőbe közvetítette, ahol rendszeresen gyűlést, vagy be nem jelentett összejöveteleket tartottak. Dóra a lapok járatásának célját vallomásában a következőképpen határozta meg: „. . . a bányászokat egyesülésre akartuk buzdítani és megnyerni. Különben a jelzett czél a lapokban határozottan mindig ki van mondva . . ,"

92 Az ÁMP országos vezetői Kürschner Jakab és Ihrlinger Antal május 9-én jo munkással tartott illegális találkozón, Pécsett, a Graumann-féle vendéglőben tárgyalták meg a bérmemorandum elindítását és a várható eseményeket. Az ÁMP országos és a pécsi vezetőség közötti kapcsolat kiteljesedésére utalt Dóra Mátyás, amikor jelezte, hogy Kürschnerrel és Ihrlingerrel rendszeres levelezést folytat minden kérdésről, amelyet azután a párt ülésein a munkásság előtt is felolvas. A levelekben „ . . . a párt legfrissebb feladatairól írnak és azt, hogy mit csinálnak Pesten és másutt, amit azután nekünk kell megvalósítani itt is." A rendőrség azon kérdésére, hogy „ki a párt elnöke Pécsett, és ki a pártfióké Pécsbányatelepen, valamennyien tagadták, hogy ilyen lenne". Ugyanígy nagyszerűen helytállt valamennyi kivallatott vezető, amikor azokat kellett volna kiadni, akik a budapesti lapokat járatták. A lap közvetítője azt válaszolta, hogy „. . . ki hozzám jött és akart, annak adtam . . .". A felfedett többi lapközvetítőre vonatkozóan azt vallotta, hogy „azok ártatlanok, nem lapterjesztők, csak ő kérte meg egy-egy alkalommal, amikor maródi volt.. ." Szerintük Ihrlinger csak azért jött Pécsre, hogy a „munkáspárt ülésein arra figyelmeztesse a vezetőséget május 8-án, hogy a magyar párt lapjait terjesszék, mert a német és az angol lapokat nem engedélyezte a kormányzat, és a párt működési lehetőségének ártanak az ellenkezőjével". Graumann állta a legderekasabban a vallatást. Mint a pécsi párt elnöke remekül megvédte mindazokat, akik erősen exponálódtak a mozgalomban és a sztrájk alatt, amely május 18-án véget ért. Bármennyire is derekasan viselték el a szenvedéseket, brutalitásokat, a vallatást és börtönt, hihetetlen bátorsággal álltak ellen az állig felfegyverzett bakák és huszárok rohamozásának, végül is a tábornok és az ezredesek csapatai győztek. A sztrájk fegyveres elfojtásának az ÁMP helyi szervezeteire súlyos következményei lettek. A munkáspárt és a bányászok „párt-előhely"-vezetőit elítélték. A legnagyobb veszteség volt, hogy a bányászmozgalmat lefejezték. Valamennyi vezetőjét kitoloncolták, s így a pártszervezet és önképző-önsegélyező egylet egyetlen vezetője sem menekült meg a letartóztatástól és kitoloncolástól. A pécsi szervezetből a sztrájkot közvetlenül követően nyoma veszett a forrásokban Andretzky Jánosnak, a Pécs és környéke elsőszámú vezetőjének, Merbs Józsefnek, a bányászmozgalom kiemelkedő vezetőjének, König Józsefnek. A nagy fellendülést a mozgalom rendkívüli hanyatlása követte. 1883-tól alig találunk adatot a párt tevékenységére. A központtal kiépített kapcsolat teljesen megszakadt. 1883 szeptemberében az Arbeiter-Wochen-Chronik azt