Szita László (szerk.): A baranyai - pécsi munkásmozgalom története 1. - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1985)

A SZOCIALISTA MOZGALOM KEZDETEI 1867—1890

zetéseket azonnal akarták eszközölni, többen észrevették, hogy különböző címen jogtalan levonásokat és büntetéseket kaptak. ,,. . . Lármás jelenetekbe törtek ki.. ." Megtiltották, hogy bárki leszálljon a bányába. A rendőrkapitány, aki azonnal kinttermett a munkások között, jelentette, hogy ,,. . . az egyesület tagjai voltak a fő hangadók, kétséget nem tűr azonban az igazság, hogy Prick úr üzemében minden rendetlenséget mutat, s a lehúzások teljesen indokolatlanok. A fővezérek, mint Merbs, s a bányásznak nem számító idecsöppent nem tudni honnét, Dóra az egyletbe vonulást (Ti. PMBRE-be - Sz. L.) ajánlotta, ahol minden összebeszélés lehetséges, s az is, hogyan lehet kitartani . . .". A 2 20 bányász a városba vonult, az egyletbe és ott hattagú bizottságot választottak, amely felkereste az igazgatót. Előzetesen a munkások esküt tettek, hogy „egy mindenkiért, mindenki egyért felel . . .", ha egy bányászt megrendszabályoznak, a többi nem veheti fel a munkát. Másnap, kilencedikén, amikor a bányához vonultak, azt felnyitva találták, és karhatalom őrizte az aknát. Az igazgató is jelen volt, s a munkások legnagyobb csodálkozására azonnali munkafelvételre szólította fel őket, ellenkező esetben elbocsátással és börtönnel fenyegette valamennyit. Tudomásukra hozta, hogy sztrájktörők már dolgoznak. A munkások azonban megtagadták a leszállást. A karhatalommal a pécsi városházára, a rendőrségre hurcolták ezután a munkásokat és „minden elképzelhető módon inzultálták őket." Húsz vezetőjüket azonnal elbocsátották. Merbs Józsefet, a sztrájk vezérét két napra börtönbe csukták.

81 Az Arbeiter-Wochen-Chronik 1876. augusztus 6-án részletesen, igen pontosan közölte a sztrájkvezetőség beszámolóját a „megrendszabályozott bányászok" nevében.

82 E bányászsztrájkok közvetlen harci előzményei az általános sztrájknak. Prick csődbejutása után a bányászok zöme a DGT-nél helyezkedett el. Vezetőik, 1882. évi bányászmegmozdulásban is főszerepet játszottak: Merbs, Dóra, Wnuck Károly, Sebestyén József. A pécsi munkás betegsegélyző egylet volt az a bázis, ahonnan 1876-ban is segítséget remélhettek, ott dolgozták ki a sztrájk folytatását. 1882-ben is a különböző kérdések megtárgyalásának egyik központi helye volt. A hatvanas évek legvégén és a hetvenes években mindvégig a pécsi munkásszervezetek legodaadóbb, legradikálisabb elemei a bányamunkásság köréből kerültek ki. Osztrák, cseh, német hatásra a közöttük élő, bevándorolt munkások politikai ismeretei és a szervezkedésben szerzett tapasztalatai serkentő hatással voltak e kis régióban jelentkezett szocialista bányamunkás mozgalomra. A munkásegyletben, a munkásképző egyletben a bányászok közül 2-3 személy mindig vezetőként szerepelt. A választmány ötven százalékát bányászok vagy a bánya alkalmazásában lévő vas- és építőmunkások tették ki. Különösen megnőtt a szerepük az „Első Pécsi Munkás Beteg és Rokkant Egylet" vezetőségében 18781882 között. E mellett éppen a szocialista mozgalom hatására megalakították a maguk képző és önsegélyző egyletét is, amely természetesen elsősorban a szervezkedésre, a szakképzésre és politikai képzésre alkalmas fórum volt. Az ÁMP tömegbázisát 1880-1882-ben a bányamunkásság jelentette. A pártot 600 bányamunkás támogatta. Az ÁMP pécsi vezetőségének is jelentékeny része bányász volt. Ezek a követke-