Szita László (szerk.): A baranyai - pécsi munkásmozgalom története 1. - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1985)
A SZOCIALISTA MOZGALOM KEZDETEI 1867—1890
zők: König József, a pécsi és a bányász „párt-előhelynek" is vezetője. Werden György, a pécsi bányászszervezet tagja és egyik vezetője, Krencz Márton, a MÁMP pécsi választmányának tagja, Benedek József, Cassián-telépi bányász és Ságon Ágoston bányásszal együtt. Wnuck Károly, a bányász „párt-előhely" egyik vezetője, Kasparek Ferenc Ritschán született bányász forradalmár, a sztrájk egyik vezetője, 188i-ben a pécsbányatelepi ,,párt-előhely" elnöke, Dóra Márton, pécsi Kálvária utca 9. sz. alatt lakó szabó munkás, aki 1878-1880-ban a bányában, mint külszíni segédmunkás is dolgozott, a pécsi ÁMP vezetőségi tagja, 1881-ben II. elnök, majd választmányi tag, Schmiedt Ede Letovitz-ból bevándorolt bányalakatos. 83 Ezen történelmi előzmények és tények nélkül nem is volt teljesen mérhető a mozgalom elementáris ereje, figyelemre méltó szervezettsége, valamint a karhatalom példátlan mennyiségű bevetése. A sztrájk kirobbantásában természetesen nagy jelentősége volt a bányamunkásság valóságos szociális helyzetének, amely 1876 után különösen romlott. A gazdasági és politikai tényezők együtthatásának a következményeként lezajlott sztrájkot a következőkben foglalhatjuk össze. A bérek^ 1880-1882 között stagnáltak. Az erősödő szervezkedés miatt az igazgatóság valamennyi bányájában olyan rendszert vezetett be, amely végsőkig fokozta az elégedetlenséget. A munkahelyek kiosztásánál a megkülönböztető eljárások egész sorát alkalmazta. 1880-1882 között a vájár keresete 1-1,2 K, de az elégedetlenkedő munkacsapatokat olyan rossz helyre kényszerítették, hogy alig kerestek meg 60 krajcárt. A kedvelt munkáscsapat 1,40 K-t, a mellőzött „szocialista munkás" 40 krajcárt keresett. „A munkahelyeket nem egyformán cserélték, hanem egyoldalúan a kényszerítés eszközének tekintette az »Obersteiger«." Az elvonások egész sora csökkentette a béreket 1881-1882-ben. A bányaüzemek középvezetői: aknász, főaknász, mérnök, bányamester a munkásság között annak ellenére, hogy a munkarend előírja az udvarias beszédet és elbocsátással bünteti, ha a feljebbvaló az alantasán, vagy az fordítva testileg sértést visz keresztül, mégis durván, embertelenül bántak a bányászokkal. 84 Hogyan látták a munkásság helyzetét a bányászok vezetői: Kőtár Antal szerint egy munkacsapat havi 300 kocsi szenet termelt, s ebből 30-at nem fizettek ki. Panaszukat durván elutasították. A vágatok kiboltozását előre kötött megállapodással elvégzik, amikor kész, annyit fizetnek, amennyi nekik tetszik. A panaszt durván elutasítják. Spengler József vájár kijelentette, hogy a munkásmozgalomban vitt szerepe miatt a bányamester üldözi. Az elöljárók „önkényileg bánnak az olyan munkással, mint ő . . ." A „bruderláden" kifizetései körül „visszaélések és csalások ismeretesek a bányavezetőség részéről". Kevesebb segélyt osztanak. 8 ' 1 A jelzett bér- és általános viszonyok a pártvezetőség bányász tagjait egy bérmemorandum beadására késztették. 1882. április 29-i Pécsi Figyelő arról tudósít, hogy a bányamunkások népgyűlésre szóló engedélyt kértek „viszonyaik megtárgyalására, de nem engedélyezte a főszolgabíró. Az alispán azonban felülvizsgálta és a gyűléshez engedélyt adott." Az általános munkásgyűlést tekinthetjük a mozgalom tényleges elindulásának. A gyűlést az ÁMP pécsi szervezete hívta össze. A memorandumot a bécsi igazgatóság részére Andretzky János, König József, Kováts József dolgozta ki. Ebben a bérek javítását, a bánásmód gyökeres megváltoztatását, és 11
