Szita László (szerk.): A baranyai - pécsi munkásmozgalom története 1. - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1985)

A SZOCIALISTA MOZGALOM KEZDETEI 1867—1890

A vitában felszólalók világosan rámutattak arra, hogy milyen veszéllyel j'ár a polgárság előtti behódolás. A munkásság támogatásával a parlamentbe jutott képviselők nem állnak ki a munkásság követelései mellett, s a parlament különben sem olyan fórum, amelytől „ők (a munkások) fognak pártoltatni, hanem csak elnyomatni . . ". Többen a klérust támadták. Majd a felszólalókat mintegy mérsékelve a következőket mondta Gyurics Mihály, akit elnökké választottak: Most, hogy az egylet újra megalakult - ne gondolja senki azt, hogy czéljainkat minden áron el keli érnünk, talán ököl joggal is, lassan kell működni - úgy mond, de folyamatosan és erélyesen: végre győzni fognak elveink." A munkásképző egyletben folyó belső küzdelem négy hónapig tartott. Szeptemberre létrejött a magát egyértelműen szociáldemokratának nevező szervezet. A munkásképzőben folyó munka hamar szemet szúrt a hatóságoknak. Bár az alapszabályának benyújtásáról és engedélyezéséről nincsenek adataink, valószínűleg anélkül, a Munkás Egyleten belül működött. Merbs Józsefet, az egylet pénztárosát és agitátorát a hatóságokkal összejátszó tőkések vették üldözőbe. A brünni Arbeiter ZeitungJioz írt pécsi levélből a következők derültek ki: ,, . . . Kedves Testvéreim és barátaim! Nem mulaszthatjuk el, hogy felhívjuk figyelmeteket az itteni munkaadók aljas magatartására, akik bermünket úgy kezelnek mint a kutyákat és minden önálló fellépésünkre munkából való elbocsátással válaszolnak. így pénztárosunk, Merbs József már másodszor szenvedte el ezt a mártírsorsot, mert újra egyszerűen azt a feltételt szabták, hogy lépjen ki a Munkásképző Egyletből, vagy elbocsájtják. Nem elég, hogy ez a derék ember az éhezést választotta az árulás helyett, de minden munkaadó utasítást kapott, hogy hasonlóan cselekedjék, úgy, hogy nem marad más hátra, mint asszonyával és gyermekével együtt elhagyni azt a helységet, ahol a zsarnokság teljes alávalóságban felüti a fejét. Mégis a harc csak erősíti ellenállásunkat, az a reménység, hogy jobb időknek kell következnie, csak újjáéleszti azt. Inkább a halál, mint elhagyni azt a zászlót, amelyre fit! esküdtünk. Szociáldemokrata üdvözlettel és kézfogással, testve, eitek nevében: L. I."

43 A munkásképzőbe léptek azok a munkások, akik az osztályharc vonalára álltak. Merbs József bányamunkáson kívül Kretovics József a nyomdász egylet megalapítójának egyike, Gyurics Mihály az Első Pécsi Munkás Beteg és Rokkantak Egylete egyik megalapítója, Prokli György bányamunkás, aki 1874-75-ben a pécsi bányászok önsegélyezési és szakegyleti szervezetének vezetője, Horváth János vasmunkás, Andretzky János, később mindketten az általános munkáspárt helyi megalapítói és vezetői, a Pécsi Általános Munkás Egylet választmányi tagjai. Busnik G. cseh származású bányamunkás, Hackenschmied Ignác nyomdászmunkás, a pécsi nyomdász egylet választmányi tagja, Szemány Ferenc, aki a Pécsi Munkás Egylet elnöke 1871ben, Novákovics Mátyás ácsmunkás, a helyi szakegyletük elnöke az 1870-es években. A munkásképző adta azt a harcos csoportot, amely később a helyi munkásmozgalomban az Internacionálét, a szociáldemokrata mozgalmat képviselte. 1870 novemberében arról adott hírt a helyi újság, hogy az egyletben internacionalista szellemű olvasókör működik. A munkásképző gyűlésével égyidőben Szmolényi Nándor és Ihrlinger Antal az „Arany Trombita" júniusi számában „Felhívás Pécs Munkásaihoz" című írásukban az április 3-i pozsonyi munkásgyűlés határozatát javasolták a pécsi munkásoknak is. A munkásképző helyeselte e határozat elfogadását, amely csatlakozást jelentett a bécsi szocialisták május 4-i nagygyűlésének határozatához, amelyben a polgári demokratikus szabadságjogokért folyó küz-