Szita László (szerk.): A baranyai - pécsi munkásmozgalom története 1. - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1985)
A SZOCIALISTA MOZGALOM KEZDETEI 1867—1890
űrszervezete. A munkásképző a fővárosi mintájára szerveződött. Az egylet létrehozásának gondolata azokban a munkásokban fogalmazódott meg, akik Pécsett is először ismerték fel, hogy az Általános Munkás Egyletükbe olyan elemek férkőztek be és vették kezükbe az irányítást, akik nem őszinte hívei a munkásságnak. Az Általános Munkásegyletben 1869 júniusában már szembetűnő volt, hogy Simonfay, Virágh, Dietrich ügyvédek csak a parlamenti küzdelmekre figyeltek, a polgári követeléseket részesítették előnyben. A Munkás Képző Egylet megszervezésére 1869. június 27-én került sor. A helyi polgári sajtó leplezetlen gúnnyal tudósított erről a következőképpen: ,, . . . Egy falragasz által jöttünk tudtára annak, hogy Pécsett egy: Általános Munkás Képző Egylet létezik. Ezen egylet választmánya a mai napra (1869. június 27. - Sz. L.) a Tettye Hegyre, az Isten szabad ege alá rendkívüli közgyűlést hirdet, mint hajdan őseink tevék. Mivel a közgyűlésre a meghívás Pécs szabad kir. város közönségéhez van czímezve, ebből azt kell következtetnünk, hogy ezen egyletnek tagjai a város minden apraja és nagyja. Furcsa közgyűlés ez, inkább csődülésnek nevezhető . . .'" 41 A megtartott gyűlésen a várakozással ellentétben a munkások képviselői helyett ismét a mesterek és a munkásegylet polgári értelmiségi elemei, Dietrich és Virágh kerültek a választmányba, jelezve a munkásság és kisiparosság körében mélyen élő negyvennyolcas illúziókat, hagyományokat. Ezt akkor nem tudta megakadályozni a fővárosból a Munkás Képző Egyletből érkezett küldött sem, valamint azok a munkások sem, akik szemben álltak a Pécsi Általános Munkásegylet polgári vezetésével, annak megalakulása pillanatától. Bár - írta a helyi magyar polgári újság, a Pécsi Lapok - ,,a gyülekezet prófétája (pesti küldött) mondta vala olyan szavakat, amelyek arra lettek szánva, hogy az iparossegédeket és munkásokat a munkaadók ellen izgassa ..." A helyszínre érkező rendőrség láttán a tömeg „faképnél hagyta a gyűlést és így tumultusra nem került sor". A munkásképző is hivatalos vezetőség megválasztása és alapszabályok jóváhagyása nélkül működött. 1869 szeptemberében a belső harc alapos változást hozott. Dietrich a szeptember 26-i titkos ülésre személyre szóló meghívókat adott ki, amelyekben a munkásképíő tisztikarának megválasztására és programjának kidolgozására hívta fel a figyelmet. A megtartott gyűlésen megjelentek mindazok, akik Pécsett felvetették a munkásképző gondolatát és a polgári vezetés nyomását terhesnek tartották. Dietrich azon kísérlete, hogy a személyre szóló meghívókkal távol tartsa a pécsi munkásság legöntudatosabb képviselőit, kudarcba fulladt. Kénytelen volt az elnökségről leköszönni. Gyurics Mihály lakatos vezetésével ült össze a munkásság, hogy megválassza a vezetőséget (egyleti választmányt) és kidolgozza, majd megvitassa a programot. A gyűlésről szóló beszámoló a következőkről tudósított: ,, . . . Gyurics Mihály . . . köszönetet mond a számos megjelenésért. Azután jelzi a közgyűlés tárgyát: a tisztikar megválasztását. Inti a tagokat, hogy higgadt megfontolással vegyék tudomásul és tegyék magukévá az egylet érdekeit és célját, amelynek alapjául felállítja a szociáldemokratáit. Beszél arról, hogy az állammal szemben a munkásságnak csak terhei és kötelezettségei vannak, noha a munkás is olyan ember, mint bárki, de politikailag semminek tekintik, csak akkor jó a munkás, csak akkor ember az állammal szemben, úgymond - midőn katonává kell lennie. Ha tehát az államnak reá szüksége van - követelik mint állampolgárok, állampolgári jogaiknak gyakorolhatóságát. A szociáldemokrathia szerint mindenki tartozik egyformán terheket viselni, az nem ismer továbbá nemzetiséget, vallás felekezeti különbséget; előtte csak ember mindenki. Ezért jelszava: Testvériség, Egyenlőség; Végre szól Lassalle-ról, akiről azt mondta, hogy teste meghalt, de eszméi élnek, míg munkás élni fog . . ." 42
