Szita László (szerk.): A baranyai - pécsi munkásmozgalom története 1. - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1985)

A SZOCIALISTA MOZGALOM KEZDETEI 1867—1890

ménytelenek maradtak a szabómunkások és a mesterek „makacs kitartása" miatt.

30 A pécsi sztrájk május 15-én ért véget, mikor a tárgyalások megegyezésre vezettek: mindkét fél engedett eredeti követeléséből. A lap továbbra is nagy részletességgel ismertette a fővárosi szabómozgalom politikai tüntetéssé fejlődött eseményeit.

31 1871 novemberében a rendőrkapitány azért emelt kifogást a Fünfkirchner Zeitung ellen, mert az közvetíti a monarchia munkásmozgalmának minden eseményét. Naponta megjelenő cikkeiben a pesti, zágrábi, bécsi, gráci, eszéki, kolozsvári, temesvári munkásmozgalom bő tárgyalása olvasható. A lap helyi olvasóit „ . . . különösen az úgynevezett munkásegyleti tagokat. . . követendő példára serkenti . . .

32 A tárgyilagosság kedvéért meg kell jegyeznünk, hogy valóban sokat foglalkozott a lap a megnevezett területeken folyó munkásmozgalom eseményeivel. Azonban természetesen nem szimpátiából, nem is különös koncepciót felállítva írt az eseményekről. Nívósán szerkesztett újság volt, minden eseményről így tudósított, lévén Budapesten, Zágrábban, Bécsben stb. saját levelezője.

33 1873 őszén foglalkozott a pécsi helyzettel a Munkás-Heti-Krónika. A munkásegylet levelezőjének a beszámolójából arról értesülhetünk, hogy az egyletbe nem sikerült újabb tagokat léptetni, de a „rendes tagok szilárdan tartják" magukat. Az Általános Munkás Egylet 250, az Első Pécsi Munkás Beteg és Rokkantak Egylete 150, a Szabó Legények Egylete 65, a Cipész Szakegylet 80, a Kőműves Szakegylet 73, a Bányászok segélyező és művelő Egylete 270, a Vas- és Ércmunkások Egylete 60 taggal rendelkezett.

34 A szerkesztőség úgy ítélte meg, hogy a vidéki magyar városok között a pécsi munkásság szervezettségi szintje a legmagasabb. A pérsi egyleti vezető azonban kevésnek tartotta, hogy a szervezett munkásságnak csak húsz százaléka tagja az „Általános Munkás Egylet Pécsi Fiókjá"-nak. A munkásosztály helyzetéről szólva a bérek alacsony voltát kifogásolta. Az egylet működését illetően az volt a véleménye, hogy „ ... az eddiginél nagyobb erélyt és kitartást kellene kifejteni. . .". A munkanélküliség és a megélhetések nehezülése a kivándorlást fokozza Pécs és környékén is. A pécsi és a szigetvári munkásegylet együttműködésének több jelével találkoztunk. Ilyen esetre világít rá 1873. november 2-án a szigetvári bőrmunkások részére tartott munkásgyűlés. A munkásegylet a munkát kereső bőrmunkások részére „utazó menhely" alapítását javasolta felállítani, továbbá helyzetükkel foglalkozott. A gyűlésen jelen volt egy pécsi elvtársunk - írta Welz Károly helyi egyleti elnök -, akinek közreműködéséért és a jegyzőkönyv vezetéséért ezennel elismerést és hálát szavazunk. A gyűlés eloszlása után egy estélyt rendeztünk, melynél Wankó (Ignác) társunk Pécsről több szavalmányai által tüntette ki magát. Esti nyolc órakor a nevezettet az állomásra kikísértük és a munkáspárt éltetése után elváltunk egymástól. Nem egy nyárspolgár tapasztalhatta nagy megütközéssel, hogy a szigetvári munkásokat a testvériség köteléke tartja együtt. . ." A lap a közös gyűlést ismertető cikket követően Felhívást közölt „Szigetvár munkásai és Kispolgáraihoz". A gyűlésen megfogalmazott felhívás a munkásegylet szervezetének tagtoborzójaként is felfogható.

35 1874 nyarán, átmeneti szünet után újra alakult az Általános Munkásegylet. 1874. június 10-én választmány vette át az irányítást. A vezetőség továbbra is a kispolgárság és a „lassalleanusok" munkás tagjaiból tevődött össze. Ismét bekerült a választmányba a „negyvennyolcas" Dietrich Ignác és Simonfay János ügyvéd. Az előbbiről a polgári helyi német újság a következő jellemzést adta, utalva a munkásmozgalomban vállalt szerepére: „ . . . Dietrich úr csupán azért tartotta magát a