Szita László (szerk.): A baranyai - pécsi munkásmozgalom története 1. - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1985)

A SZOCIALISTA MOZGALOM KEZDETEI 1867—1890

Augusztus 20-án a Munkásegylet Pécsi Fiókjának a vezetősége a Tettyén zászlóavató ünnepséget rendezett. Az ünnepségen . . . Virágh ügyvéd felesége mint zászlóanya, Dietrich képviselő mint szónok lép fel" - írta egy pécsi újság. Ez utóbbi „értesülésünk szerint a munkásegylet fontosságáról és más jelentős témákról fog nyilatkozni, Bäutnel egyleti titkár úr németül fog záróbeszédet tartani, azután Gyurics úr egy közleményt ad elő és az egyleti tagok elvonulnak egyleti helyiségükbe, ahol az épületes előadásokat társas szórakozás váltja fel . .." „Vasárnap délután egy másik összejövetel lesz a Bányatelepen, ahol az egyleti ügyekről, követelésekről és a munkásosztály szellemi és anyagi javainak biztosításáról tárgyalnak és határoznak. Ez alkalommal a nem tagoknak is megengedik a megjelenést és a hozzászólást."

25 A tettyei zászlóavató ünnepségnek a hírét a szomszédos Somogy megyében is érdeklődéssel figyelték.

26 A tettyei ünnepséget követően új választmány irányította az egyletet. Az új elnök Szemány Ferenc lett, akit élesen megtámadott a Testvériség 1871. februári száma, amiért a lapot megbírálta, hogy az tapintatlanul ismertette a kaposvári Munkásképző Egylet működését, az egylet alapszabályának elutasítását. A pécsi elnök úgy vélte, hogy ezzel a hatóságok figyelmét az alapszabálynélküliség tenyéré hívta fel a lap, amely intaktikus lépés volt.

27 Az egylet, mint a helyi lapok támadásaiban ekkor erre többször van utalás, „nem csak a művelődéssel foglalkozik, hanem a munkásság bajaival, harcaival, mindennel, ami ennek a sanyargatott népnek a baja . . ." E célzások a munkásegylet és különösen a Pécsi Munkásképző Egylet lassalleanus csoportja által szervezett szabósztrájkra vonatkoztak. Május i-15-e között vívták a pest-budai szabómunkások sztrájkjukat a 10 órás munkaidő bevezetéséért. A harcot Holländer Jakab vezette, aki egyben a kaposvári munkásképző megalapítója és elnöke, az országos szervezet egyik vezetője is volt. A fővárosi szabómunkásság harcának nagy nemzetközi visszhangja volt, és küzdelmükhöz csatlakozott a főváros számos egylete. A letartóztatott sztrájkbizottság tagjainak szabadonbocsátásáért háromezer munkás tüntetett, fegyveres karhatalom oszlatta szét a tömeget. Az események nagy izgalmat váltottak ki a pécsi munkásság között. A pécsi szabómunkásság szolidaritást vállalt és május 8-án 140 helybeli szabólegény elhatározta, hogy leáll a munkával. Követelték a bérek felemelését. Egy küldöttségük, amelyben az egyleti választmány is képviseltette magát, a város polgármesteréhez ment kéréseik előadásával. A mesterek elzárkóztak a munkáskövetelések elől. A helyi polgári lap a mozgalmat így kommentálta: a munkásköveteléseket, melyek egy kommunista mozgalom kezdetét és így egyre nagyobb veszélyt jelentenek, teljesen elítéljük, de a méltányosság álláspontjáról azt tartjuk igazságosnak, ha bérük emelése révén a legények is részesülnek a javakból, amelyhez munkájuk által a munkaadóik jutnak . . .'

,28 A lap utak a konkrét követelésekre is. A szabómunkások 30%-os béremelést és a 10 órás munkaidőt követelték. A pesti események bemutatására vállalkozva helyeselte, hogy ott a rendőrség eréllyel lépett fel. Egy következő tudósítás félreérthetetlenül közölte, hogy a szabók megmozdulása a munkásegyletből indult ki. A sztrájkok kezdeményezői Eszéken, Pécsett, Zágrábban is a helyi munkásegyletek tagjai voltak.

29 Május 10-én a sztrájk változatlanul tartott tovább, a rendőrkapitány egyeztetési kísérletei ered-