Szita László (szerk.): A baranyai - pécsi munkásmozgalom története 1. - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1985)

MUNKÁSMOZGALOM AZ ANTANT—SZERB MEGSZÁLLÁS ÉS A TANÁCSKÖZTÁRSASÁG IDEJÉN

Iyamon tanult tanítók előadások és szemináriumi foglalkozások keretében ismertették az iskolai tantárgyakban, az o'ktató és nevelő munkában az alapvető változásokat. Az iskolákban folyó oktatás és nevelés ellen felléptek az egyházak képviselői, idealista gondolkodású tanítók és az elmaradott szülők. Követelték a régi tantárgyak oktatását és a hitoktatás engedélyezését. Hidas Járás Tanács elnöke a Baranya Megyei Tanács Intézőbizottságához küldött beadványában megállapította: „Az összes felekezeti iskolákat" állami tulajdonba vettük. Az „egyházat az államtól" elválasztottuk. Ennek ellenére ,,a helybeli evangélikus lelkész nem respektálja" az állam törvényeit, rendeleteit, „a tanítókkal taníttatja a hittan tárgyakat" és „azzal ámítja a tanítókat, hogy az iskolákban nem az állam, hanem az egyházi főhatóság dirigál." A Baranya Megyei Tanács Intézőbizottsága több ízben felszólította a falusi tanácsokat és az iskolák tanítóit, hogy „az iskolákban a vallástan nem tanítható és a vallástan tanítására a tanítók nem kötelezhetők". Ha a szülők akarják gyermekeik hitoktatásban való részesítését, akkor ez lehetséges az iskolán kívül. A művelődésügyi osztályok az iskolareformot kiterjesztették a felnőtt lakosságra is. A falvakban a tanítók írás- és olvasótanfolyamokat szerveztek. Hidas, Komló, Nagymányok községekben 150 szénbányászt tanítottak meg írni és olvasni. A tanítók a falvakban, ipari és mezőgazdasági üzemekben ismeretterjesztő előadásokat tartottak és vitákat vezettek a szocialista iparosításról és a nagyüzemi mezőgazdaság fejlesztéséről, az üzemviteli és könyvelési alapismeretekről, a falusi könyvtárosi munka fellendítéséről, a szocialista család kialakításáról, a nők egyenjogúságának biztosításáról.

81 5. A forradalmi honvédelem megszervezése A Forradalmi Kormányzótanács alapvető feladatának tekintette az ország belső rendjének biztosítását és az imperialista katonai támadás elleni honvédelem megszervezését. Ennek érdekében felállították a Vörös örséget és a Vörös Hadsereget. A Belügyi Népbiztos rendelete alapján Baranya megyei, Hidas, Sásd járási, Bakóca, Hidas, Komló, Mágocs, Sásd, Szászvár falvakban Vörös őrség- (rendőrség) alakulatokat szerveztek meg. A Vörös őrség személyi állományába katonaviselt ipari és mezőgazdasági munkások, szegényparasztok, a régi katonatisztek, rendőrök, csendőrök kerültek. A Vörös őrség tagjai védelmezték a szocialista rendszer vívmányait, az állami tulajdont, az állampolgárok személyes javait. Az árdrágítók és feketézők ellen erélyesen felléptek. Az elrejtett élelmiszereket és ruházati cikkeket lefoglalták és a tanácsok rendelkezésére bocsátották. A Baranya Megyei Intézőbizottság a sásdi kereskedőktől „lefoglalt 297 kg cukrot, 166 kg szappant, 29 kg gyertyát, 161 doboz francia kávét", a „Pécsről menekült és Komlón tartózkodó 400 bányász és családja szükségleteinek fedezésére" fordította. A „sásdi kereskedőket az áruk rejtegetéséért a dombóvári forradalmi törvényszék megbüntette." A szocialista rendszer ellen fellépő ellenforradalmárokat letartóztatták és bíróság elé állították. A Baranya Megyei Tanács Intézőbizottságának utasítására a Vörös őrség több ízben kijelölt földbirtokosokat, kocsmárosokat, kereskedőket túszként őrizetbe vettek. Ezzel az intézkedéssel akarták ellensúlyozni az ellenséges erők fellépését. A Vörös őrség egységeiben szolgálatot teljesítő volt katonatisztek, rendőrök, csendőrök többsége védelmezte az ellenforradalmi elemeket. A Bécs, Budapest,