Szita László (szerk.): A baranyai - pécsi munkásmozgalom története 1. - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1985)

MUNKÁSMOZGALOM AZ ANTANT—SZERB MEGSZÁLLÁS ÉS A TANÁCSKÖZTÁRSASÁG IDEJÉN

Sásd, Bükkösd, Pécs, Baja, Szabadka, Szeged között közlekedő ellenséges futárokat biztosították. Ha a Vörös őrség tagjai az ellenforradalmárokat letartóztatták, rendszerint szabadon engedték vagy a demarkációs vonalon keresztül megszöktették.

82 A Hadügyi Népbiztosság hozzáfogott a Vörös Hadsereg megszervezéséhez és irányításához. 1919. április 15-ig a 2669/Eln. 1919. számú rendelet szerint „minden tényleges állományú katonai havidíjas, minden tényleges állományú rangosztályba nem sorolt havidíjas és minden tényleges állományú volt hivatalos altiszt köteles a Vörös Hadseregbe való belépésre jelentkezni." Az önként jelentkezők közül a katonai parancsnokok, az egységek bizalmi testületei, pártszervezetek, szakszervezetek, tanácsok vezetői kiválasztották a legalkalmasabb személyeket vörös katonának. A katonák havonta 450 korona zsoldot, a nős férfik plusz családi pótlékot is kaptak. A hadsereg parancsnokait a századparancsnoktól felfelé a hadügyi népbiztos nevezte ki. A raj- és szakaszparancsnokot a katonák demokratikusan választották meg. A katonatisztek számára szakmai és politikai továbbképző tanfolyamokat szerveztek. A hadseregben megkövetelték „a forradalmi fegyelem" megteremtését. A Szovjet Vörös Hadsereg tapasztalatai alapján a katonai alakulatokhoz politikai biztosokat neveztek ki. A politikai biztosok jelentős szerepet játszottak a hadsereg személyi állományának ellenőrzésében, nevelésében.

83 A Dunántúl déli demarkációs vonalát Gyékényestől a Dunáig a 44. dandár védelmezte. A 44. dandár kiépítése közben az antant hatalmak katonai intervenciót indítottak Magyarország keleti, majd az északi területei ellen. A Magyarországi Szocialista Párt, a Forradalmi Kormányzótanács, a Budapesti Munkás és Katonatanács a munkásokhoz, parasztokhoz, katonákhoz fordult: „fegyverkezzetek fölL Készüljetek a megtámadott proletárforradalom megvédelmezésére és továbbfejlesztésére, kiépítésére, hogy mindent megadhasson ez a forradalom, ami a szocializmus megvalósításához és a proletárok hatalmának végleges megszilárdításához kell!" Baranya megyében néhány hét alatt 5000 személy önként jelentkezett vörös katonának. A pécsi szervezett munkások „tömegesen szöknek át a Szov jet-Magyar országba, hogy a Vörös Hadseregbe beálljanak." A horvát katonák részben hazaszöknek, részben átszöknek a Murán és belépnek a magyar Vörös Hadseregbe. A pécsi bányákban elhelyezett 400 szerb katona vörös zászlókkal éltette a magyar proletariátust: „Zsivio magyarszki proletár." A szerb 102. divízió, amelyet az oroszok ellen akartak vinni, egyhangúlag megtagadta az engedelmességet.

84 A baranyai és pécsi vörös katonák létszámáról nincsenek pontos adatok, azonban az ismeretes, hogy egy részük antant katonai alakulatokkal vívott fegyveres ütközetekben harcolt, más részük a német, osztrák, orosz, szerb, horvát, szlovén, cseh, szlovák nemzetiségi katonai egységekkel védelmezték az ország déli demarkációs vonalát. A „Pécsi Bányászönkéntes Határvédő Zászlóalj" 6 századában 2000 szénbányász tömörült. Mánfa, Komló, Hidas térségében katonai szolgálatot teljesítettek, és a szénbányaüzemekben dolgoztak is. Pécsbányatelep, Szabolcsbányatelep, Vasasbányatelep munkásszervezetei egy század katonát küldtek át a demarkációs vonalon. A Vörös Újság június 1. száma megállapította: A pécsi „bánya munkásainak több mint fele átszökött a demarkációs vonalon és önként jelentkezett a Vörös Hadseregbe. A magyar kapitalista bányatársaság és a szerb imperialista hatalom most összefogott, és a bányatársaság elkövette azt a gazságot, hogy a vörös katonáknak beállott bányászok védtelen családjait kidobatta a lakásukból." A szakasz- és századparancsnokot a katonaviselt bányászok közül választották meg. A szénbányászegységeknél a katonai „fegyelem önkéntes és példás volt. Különösen, amikor elhatá-