Szita László (szerk.): A baranyai - pécsi munkásmozgalom története 1. - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1985)
A PÉCSI MUNKÁSOSZTÁLY
A pótlék a munkafajtától függött, amelyet kidolgozva kifüggesztettek, és ebből kiszámíthatta a munkás egy jelentős túlóra esetén várható jövedelmét. A túlórák, ha egy egész műszakra terjedtek ki, és a napi munkaidő leteltével rögtön folytatták a munkát, akkor kétórai pihenő járt, egy óra délben, utána fél-fél óra délelőtt és délután, de erre már nem fizettek bért. (Szombat reggeltől vasárnap reggelig elvégzett túlóra esetén a letöltött 24 órás műszakból, s abban jelentkező négyórás pihenőkből csak az első kettőt fizették.) Ha jobban díjazott munkából egy rosszabb bérrel honorálható munkakörbe helyezték át, egy sürgős provizórikus munkára, akkor a munkabér nem volt csökkenthető. A bőrgyárakban sem volt kötelezhető senki műszakot vállalni május i-én. A gyári munkarendet, az elbocsátás kritériumait és a büntetéseket 10 pontban foglalták össze. A vas, sör, kerámia, faipari vállalatoktól eltérően a dohányzást, a szeszesital-fogyasztást, szervezkedést, műhelyének elhagyását és másik műhelybe való bemenetelt stb., munkából való elmaradást nem büntették elbocsátással, hanem öt korona bírsággal, amelyet a gyári munkásbetegsegélyezőbe fizettek be. Pécs legnagyobb női munkáslétszámot foglalkoztató üzeme a pécsi dohánygyár volt. 52 Az 1911. évi XIX. te. I. §-a megtiltotta a nők éjjeli műszakját. Kötelezően előírta, hogy a nőket legalább tizenegy órai megszakítás nélküli éjszakai munkaszünet illeti meg. Csupán azt engedélyezték, hogy egy évben hatvan alkalommal egy órával rövidítsék meg ezt az időrendet. A pécsi dohánygyárban kilencórás műszakokat teljesítettek. 03 A MÁV dolgozói számára 1907-ben az igazgatóság „Vasúti Szolgálati Rendtartást" adott ki. Ezt az 1904. évi országos vasutas sztrájk következményének lehet elkönyvelnünk; politikai síkon e rendtartás súlyos retorziókkal élt. A sztrájkban való részvételt, különösen az általános sztrájkra buzdítást, szervezést keményen büntette. E szélsőségesen reakciós rendelet - a sztrájk következményeként - egy sor szociális engedményt volt kénytelen tenni. A betegség alatti segélyezést, tüzelőanyag-kedvezmények fokozását, kiterjesztését, részletfizetését, a túlmunka rendkívüli díjazását, kiküldetési díjak felemelését, helyettesítések pótdíját rendezték. A vasúti igazgatóságokon belül egyes üzemek, mint pl. a pécsi főműhely, külön munkarendet is készítettek, amelyben e rendelet szellemében konkrét bér- és munkaidőbeosztásokról intézkedtek. A főműhelyben háromműszakoztak a folyamatos és sürgős javítások miatt. Az itt munkát vállalt kazánkovács, lakatos, esztergályos munkások keresete valamivel nagyobb volt a pécsi vas- és fémüzemi munkásokénál. De kötelesek voltak minden harmadik héten éjjel dolgozni, amiért minimális pótlékot kaptak. 54 Az élelmezési dolgozók munkarendje volt a legproblematikusabb. Különösen a munkaidő és a legényszállások kérdésében csaptak össze a szenvedélyek. A sütőmunkások munkarendjével 1896-ban találkozhatunk először. A napi munkaidőt ekkor 14 órában állapították meg. A munkából való távolmaradást azonnali elbocsátással büntették. A késést negyed napra esedékes bérlevonással, a második késést egész napi bérelvonással bírságolták, harmadik esetben elbocsátással büntették a sütőmunkást. Éjszakai műszakért 10%-os pótdíjat kapott, kivéve, ha büntetve volt az adott hónapban. Akkor nem járt bérpótlék. Itt a kétszeres büntetés állt fenn,
