Szita László (szerk.): A baranyai - pécsi munkásmozgalom története 1. - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1985)
MUNKÁSMOZGALOM AZ I. VILÁGHÁBORÚ ALATT
Vajda László a felkelés egyik kivégzett vezetője A cenzúra természetesen megtiltotta a lapoknak, hogy bármit is közöljenek a felkelésről. A Munkás „Lezajlott a pünkösd" címen így ír: „Szóljunk az eseményekről talán részletesen? Említsük meg az első ünnepnap legkiemelkedőbb szenzációját, az 52-esek napját, a tettyei murit, a perselyes pumpolást vagy talán a szokásos bérmálási ceremóniát.. . De nem volna illő dolog zengő hangon az első napi esemény sorozatról írni, mivel tudott dolog, hogy amennyire eseménydús volt az első, annyira eseménytelen volt a második nap. Nem történt semmi, de semmi. . ." 7/ * A Pécsi Napló május 25-i számában a Szerkesztői Üzenetekben írja Csalódott előfizetőnek: „Ha valamiről, mire különösen kíváncsi, semmit sem olvasott, mint írni szíveskedik - kedvenc lapjában -, ennek bizonyára mélyreható okai vannak. A hadviselés érdeke előtt minden becsületes magyar újságírónak deferálnia kell, és ezen kötelességünket a háború első napjától kezdve, híven teljesítettük." A Hadügyminisztérium és a Belügyminisztérium közös távirati utasítást küldött a szerkesztőségekhez a felkelés napján és a legszigorúbban megtiltotta az események kommentálását. Teljes hírzárlatot rendeltek el. A pécsi katona-bányász felkelés nyilvánvalóan mutatta, hogy a front és a hátország a felbomlás állapotában volt. A Wekerle kormány nem rendelkezett a parlamenetben többséggel. Tisza István mint az ellenzék vezére, mereven ragaszkodott reakciós választójogi törvényéhez, és szembeszegült minden olyan kísérlettel, mely e jogot kiterjeszteni kívánta. A kormány a Szociáldemokrata Párt vezetőivel meg tudott egyezni, de a tömeg sokkal messzebb akart menni, mint amennyire ezt a
