Szita László (szerk.): A baranyai - pécsi munkásmozgalom története 1. - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1985)

MUNKÁSMOZGALOM AZ I. VILÁGHÁBORÚ ALATT

A dél felé menekülők kétharmadát az üldöző csapatok fogták el, utolsó kisebb csoportjaik Bács megyében kerültek június elején a tábori csendőrség kezébe. Egy kisebb csoport a szlavóniai hegyekben már régóta gyülekező, a háború poklából menekült katonák közé, az úgynevezett „zöld káderek" közé igyekezett. A horvát és szerb nemzetiségű katonák, akik túljuthattak a Dráva vonalán felállított ellenőrzésen, ide menekülhettek. Egy szakasznyi erő, Pécsbányatelepen keresztül a keleti Mecsekbe vette be magát. Ezek az emberek szétszóródtak, a lakosság rejtegette őket, és nem kerültek az üldözők kezébe. Már május 22-én intézkedések történtek, hogy a Dráva vonalát megszállják, és biztosítsák, mivel a szétszóródott menekülők feltételezett iránya a Dráva felé, Eszéknél illetőleg Péterváradnál és Üjvidéknél volt valószínű. A felkelés kezdetétől a 6. ezred tisztikara gyakorlatilag nem volt megtalálható. A laktanyában két tiszt kísérelt meg bizonytalan ellenállást, egyiket lelőtték, a másikat súlyosan megsebesítették. A fegyveres harc kirobbanásakor a századparancsnokok közül senki nem jelentkezett a városi katonai állomásparancsnoknál. A zászlóalj parancsnokság ihelyett Pillepich Rezső tábornokkal az élen, a Pécsi Katonai Állomásparancsnokság irányította a felkelés leverését. A minisztérium az összes Pécs környéki és a szomszédos megyékben állomásozó csapatokat rendelkezésére bocsátotta. A „Fehér Farkas" vendéglő, a felkelés főhadiszállása